2014. szeptember 13., szombat

Selfie

Két és fél évvel ezelőtt, de lehet, hogy korábban, azért kezdtem magamat fotózni, hogy megbarátkozzak az arcommal. Körülbelül húsz éves koromig a karaktereim arcát láttam a tükörben, nagyon ritkán sminkeltem magam, vagy csináltam a hajamból valami értelmeset a lófarok helyett, aztán jött egy fordulat és már magamat láttam, de nem szerettem a látványomat. Táskásnak láttam a szemeim, nagynak az orrom, szélesnek a szám. De hát ezt rakták nekem össze az őseim, a természet és a teremtő, úgyhogy meg kellett barátkoznom vele, úgy gondoltam. Elkezdtem magamat fotózni - tükörben vagy saját magam felé fordított kamerával -, mire mindenhonnan kaptam az ívet, hogy ezt ne csináljam, mert gáz, torzított képet kapok a rossz fényképszög miatt. Mennyi idő is telt el, mire divatba jött ez a stílus? Még nevet is kapott és boldog-boldogtalan csinálja. Persze valószínűleg más miatt, de legalább engem már senki se piszkál miatta. =D

2014. március 28., péntek

Megindult az élet

Tegnap elkezdtük effektíve az istenszimulátort játszani. Vicces. Nem az a megszokott játék, mikor vagy egy karakterrel, hanem felülnézetből kell úgymond letekinteni egy csomó emberre, akik közt van kettő, akik különösen fontosak a számodra. Az egyik ilyen a prizma, aki amolyan földi megtestesülés, meg tudják az istenek szállni a sajátjukat és az emberek közé tudnak menni általuk. A tegnapi játék úgy indult, hogy hát minden rendben, az emberek csinálják, amit szoktak, csak épp ráuntak. Na most ez a művészet, kutatás, vegyészet, genetika területén, amit Bellemiyo istennőm birtokol, elég elképzelhetetlen. Ki mit tesz? ApollopA gejzírt fakasztott, hogy új erőforrást és felfedezési területet biztosítson híveinek, Nogren hátradőlt egy kis popkornnal és kólával úgymond, én pedig megszálltam a prizmámat, Mercutiot.

Mercutioról annyit kell tudni, hogy nélkülem úgy fest, mint egy csöves, szakadtak a ruhái, koszos, görnyedt, egy macska van csak vele mindig, mégis mindig van cigije - mikor milyet akar -, s ha úgy kívánja, kufircpartnere is. Az más kérdés, hogy éjjel nem bír aludni, mert retteg az éjszakától, masszív alkoholista és drogfüggő, tehát tiszta pillanata aligha van, de mikor megszállom, egy régimódi stílusú elegáns, fess fiatalemberré változik, akinek macskafülei vannak, melyet cilinder alatt hord elsősorban, sétapálcája, amiben vékony pengéjű rövidkard nyugszik, skorpió farka, karmai, macskaszeme, hegyes kis fogacskái, a bőrén megjelenik tetoválás formájában a valaha volt összes Bellemiyo-szimbólum, kiélesednek az érzékei, macskakoszorú veszi körbe és megkapja a vízidomárság képességét is. Nos Halona, városom népe éppen mindennapját élte unottan, mikor Mercutio testében sétáltam köztük és felháborított, amiket láttam.

Egy borász a legjobb borát csapta fel, s üvegből, reményt várva csapta fel, hátha érez valami újat, azonban ez nem történt meg. Mercutioként odamentem, közben eldobtam a csikkement, mely a földet érzés előtt vízzé, majd párává vált, elvettem tőle az üveget, pohárba öntöttem a vörös zamatot és hanyag eleganciával meglötyböltem, beleszagoltam, majd megkóstoltam. Ízes nedű, melyben benne van az öröm, a kapkodás, a csoda, hiszen a fia születése napján palackozta. Mire kiittam a poharat, az üvegből eltűnt a bor, azzal rászóltam a fickóra, hogy ne pazarolja ezt a remek italt. Szerencsétlen, tudva, hogy kábé a pokol istennője vagyok, hálát adott leborulva, amiért még él és megúszta komolyabb fenyítés nélkül, s önvizsgálatra szólította fel a megjelenésem. Persze ennyivel nem úszhatta meg Halona népe.

Kimentem a főtérre, ahol egy széles, de nem mély kút áll, körülötte kisebb szökőkutak vannak. Felültem a kút peremére, majd hetykén elhevertem macskamód, cilinderem letettem magam mellé és beleállítottam a sétapálcámat, mely fura mód nem akart beborulni a kútba, közben macskáimat szétküldtem a városban, hogy tigrissé változva a fő térre kergessék népemet. Ahova kedvenceim nem jutottak el, ott életre kelt a víz, a levesekből tésztaszörnyek lettek, ahol víz sem volt, csak egy macskákat félő édesanyja csöppnyi gyermekével, ott a húsából formálódott macska és Mercutio doromboló hangján parancsolta, hogy menjen a főtérre, vagy árnyak és suttogás kísérte az embereket. Végül mindenki megjelent, én pedig kifejezhettem nagyfokú elégedetlenségemet. Én egy félelmetes istennő vagyok, ApollopA és Nogren oszt is miatta, hogy rettegésben tartom szeretett népemet, holott én, mint Bellemiyo úgy gondolom, igazán kegyes vagyok, hiszen a legjobb dolgokat szánom híveimnek, vakmerőséget, génsebészetet, állatvilágot, kéjt, örömöket, ételt, italt, titkokat, érzéseket. ^^

ApollopA szent állata a pók, s miközben mi az időtlen időben, a tértelen térben beszélgettünk, ő is testet öltött milliom kis pókból megformálódva Mercutio mellett, mire szívemcsücske megemelte figyelmeztetően skorpiófarkát, majd megkérdeztem ApollopÁt, aki a rend és a bürokrácia istene, hogy nem úgy volna rendes, ha hagyná elmondani, amit szerettem volna, hiszen beleszólt a beszédembe, melyet híveimhez intéztem. =D A mesélő kész volt. =D Imádjuk az ilyen pengeváltásokat, meg persze egymást is. ^^ Végülis aztán eldőlt, hogy újfajta lényt kell létrehozni, mely a hangya szorgalmával, a pók ügyességével és az ember eszével rendelkezik. Érdekes lesz, de közös erővel segítjük a projektet, mivel új terekre van szüksége híveinknek, melyhez mindhármunknak be kell dobni pár új dolgot. Nogren hívei elkezdték feltalálni azokat az eszközöket, amikkel tájolnak, távolságot és időt mérnek, ApollopA hívei... Hát itt aludtam be. XD Asszem, jutottak valamire azzal a gejzírrel és a vulkánnal. XD

Mivel fellőttem a pizsiidőt, fél tíz tájt tábort bontottunk.

2014. március 21., péntek

Alakul a molekula

Tegnap még nem játszottunk, mivel Dani kicsit komplikáltra gyúrta ki a játékrendszerét. =) Istenszimulátor gyakorlatilag és eddig nagyon tetszik, alig várom, hogy kipróbáljam. Sikerült szegény Danit majdnem a sírba tenni, mivel közölte, hogy a tenger és az óceán tele van szörnyekkel, ebben a világban a halászok BÁTOR emberek, erre én közöltem, hogy ha nálam van a vakmerőség és a halál, akkor enyém a víz és a tengerek, óceánok is. XD De nálam vannak az élvezetek, örömök, dualitás, semlegesség, művészet, élelmiszeripar, a szadizmus, perverziók, érzelmek, sőt, a mutáció, genetika, biológia, kémia, biokémia, orvostudomány, testtorzulás is. ^^

Két fő embert kellett választani, mindannyian egy férfit és egy nőt választottunk, nekem a nő lett a főpap, akinek azért van még mit csiszolódni, hogy igazi főpap lehessen, a férfim meg az "avatárom", aki tulajdonképpen a földi megtestesülésem. Jól kitaláltam, hogy néz ki, mikor megszállom és hogy, amikor nélkülem tölti az idejét, mik a képességei... =D A város megalkotásával is elvoltunk egy darabig, mivel Dani adott emberszámmal gondolt dolgozni és be kellett osztani az embereket különféle iparokba, negyedekbe, amivel nagyon elment az idő.

2014. március 19., szerda

Az utolsó kráni kaland és némi jövő előrevetítés

Thezia tüzet gyújtott a tűzrakóhelyen, kicsit levetkőzött, ledöntött egy hatalom italát, aztán elkezdte rendbe rakni a sebeit, ekkor megjelent az akvír írás a földön - itt tartottunk. Sokáig beszélgettek, Thezia szóba, az akvír írásban. Tulajdonképpen arra hívta fel a figyelmét, mennyire megváltozott, valóban a részévé vált a két akvír ereklye. Játékosként annyit tudtam, hogy lett 12 OD-om, amit használni is tudok, csak még fogalmam sincs, mire. =D A beszélgetésből Thezia arra következtetett, hogy ártalmatlan rá nézve az akvír lényegében, úgyhogy álomra hajthatja ott a fejét, másnap meg tovább állhat. Igen ám, de kiderült, hogy a tűzbe dobott növény és a tűztől védő amulett - olyat kellett áldozni, ami Theziának fontos és kifejtette, hogy a faja férfi tagjai félnek tőle, ezért megégetik, amin az akvír csodálkozott is, hogy miért nem kérnek tőle gyermeket XD - egy teljes napi fizetség, abban benne van az étek, víz és tanítás is. Bizony, az akvír hajlandó volt tanítani a boszorkányomat az ereklyék használatára, Thezia meg elcsábult.

A wargfog méregtermelésre alkalmas, méghozzá akármilyen mérget ki tud termelni és el is lehet állítani a méregtermelést, a keresztből pedig másfél méteres bőrszárnyak lettek. Lehetett volna tanulni még, de Thezia nem akart az erejéből adni cserébe az akvírnak, úgyhogy láthatatlanság varázslat mellett kijutott Kránból. Bezony, kijutott, csak a határon túl tíz határvédő őrbe botlott. Még idejében elbújt, de egy kiszúrta. Nehéz lett volna nem akvírnak nézni szárnyakkal és hatalmas jobb agyarral, így harc bontakozott ki. Egész jól állta a sarat, nyolc őrt tűzgyűrűvel füstből körbezárt, egy harcos viszont addig vagdalkozott, míg beletalált Theziába, s mivel nem volt a legjobb állapotban, 0 Fp-vel elterült, azzal átvágták a torkát.

A végjátékban a nagy sötétségben megjelent egy vörös szempár, majd kibontakozott egy férfi vonásokkal rendelkező lény, aminek hátából csápszerű képződmények lógtak ki. Az az akvír volt, amelyikkel a tábortűznél beszélgetett Thezia. Szerinte a nő túl korán indult el, maradnia kellett volna még tanulni, s arra gondolt, míg feljő a harmadik hol, a hátralévő évtizedeket Thezia társaságában töltené el. Thezia arra gondolt, így se, úgy se, amúgy se látná sosem viszont a lányát, mert ha újjászületik, akkor se ő maga lesz már, nem az anyja lesz, tehát Thenezának mindegy, melyik halált választja, az általánosat vagy az akvírral töltöttet. Hát Thezia - mivel az agyar és a szárnyak még a lélektestén is rajta voltak - úgy döntött, akkor legalább az akvír profitáljon. Ezzel Thezia kiírta magát az élet körforgásából, helyette valószínűleg a világ végezetéig az akvír része marad és nem lesz neki jó. XD

Agyar, Robi és Zsolt közreműködésével nagyjából átgondoltam Thenezát. Az eredeti koncepció az volt, hogy Thezia visszatér hozzá és egy tudásszomjjal rendelkező kis klánt hozok velük létre, Thezia megindul Ignatio godoni vízmágiájának kutatására, Theneza pedig egy sokkal világosabb, békésebb, emberibb karakter lesz az anyjánál. Mivel az édesanyja nem tér hozzá vissza, a mellette lévő boszorka pedig már nincs igazán kitől tartson, nem tanítja tovább Thenezát, a leány megtörik, hogy elveszti az anyját, úgyhogy csatlakozik Ellana papnövendékeihez és kicsit utánajár, ki az apja, majd jelentkezik nála, hogy heló, dwon király, van egy lányod. =D Cserébe testőrséget és meglehetősen nagy apanázst kap a kiscsaj, úgyhogy vicces lesz vele játszani. =D Bár lehet, mire játékba kerül, már 30 éves lesz, a többiek meg fiatal suhancok. =D Pláne mókás lesz így játszani...

2014. március 12., szerda

Az utolsónak hitt kráni kaland

Ellőjem előre a poént? Á, nem, várjátok ugyanúgy, mint mi. =)

Kiderült, hogy kedden irány Krán, amit a legtöbben tök elfelejtettünk. XD Szépen összeültünk, még Fischer is megjelent, hogy megnézze, mit mókolunk a piramis előtt. A tábortűznél maradtak a karakterek, kivéve Dávid nyelvészét, aki száz méterre tőlük telepedett le. A piramisból egy rózsaszín gombóc került elő, a földre elkezdett egy kör rajzolódni, aminek Borkir és Ynalis rögtön nekilendült. Utóbbi nem találta el a kaszával, a gladiátor viszont szó szerint kitépte az állkapcsát, majd szétverte vele a fejét. XD Hiába, az aréna törvénye, hogy amíg mozog, felkelhet, üsd, hogy túléld. XD

Rengeteg ellenfelet kaptunk, még egy varázslót, valami gyíkszerű humanoidot, a rózsaszín gömbből többet is, amik amúgy húsból voltak és nekromanciával tudtuk volna megállapítani, egyáltalán mi fán terem, de Zöld orkjának serege lassan ledarálta őket, volt egy íjász is, később megidézésre került egy földelementál... Durva volt, na. =)

Anonimust lelőtte az íjász. Megdobta az egészségpróbát talán, de úgy ítélte, itt az ideje véget vetni a kráni küldetésnek, hazateleportál, csakhogy a Krán köré húzott térgát megfogta. Határvédelem. Kell, ez kétségtelen. Egy nyíl állt ki az oldalából, amikor kibontakozott az éjszaka sötétjéből és azt mondta talán kráni nyelven, hogy segítség. Lelőtték.

Borkir a gyíkszerű humanoidot tűzte ki célnak, hogy letépje annak is az állkapcsát, de lángra lobbant őselemi tűzzel, így mikor beleütött a gladiátor, még porrá hamvadni is forró volt számára, egyedül a pajzsából maradt némi füstölgő massza.

A tűzvarázslók hadakoztak a varázslóval, a szalamandrával és a földelementállal. Utóbbi kapott egy plazmagömböt a gyomrába, aztán szétporlasztották vele a varázslót, ha jól értettem, a másik kettőt Ynalis vágta ketté. Nagy meló volt. Theziát bár Serafin megszólította, s a nőm hajlott is volna némi segítségadásra, miután egybeolvasztotta magával a warg fogat, amit a jobb szemfogára tette, vagyis a fél arca torzult miatta, meg a keresztet a lapockái közé, ami a bőre alá olvadt és púpszerű, gennyes kitüremkedés lett belőle, de az a helyzet, hogy Thezia úgy látta, innen nem lehet győzni, főleg, mivel a három tüzes fiú inkább máglyát gyújt alá az utolsó öröm kedvére, mintsem megmentse, vagyis senki se maradt, aki vigyázna rá, ezért nyitott egy hasadékot a földbe és leugrott. Oké, majdnem a nyakát törte egy csomó motyóval, de macskaügyessége és oltári szerencséje megmentette, aztán nyitott egy árnyékajtót és lelépett.

Míg a varázslatok létrejöttek, addig megjelent a szent tüzet ellopó raquan is, s a három srác legyőzte - Ynalis ronggyá verte, Serafin meg ugyanúgy robbant szét, mint a korcssárkánnyal Ignatio, s ez magával vitte Nielt és Ynalist -, feláldozták az életüket is Sogron tüzéért, amiért egy hatalmas fehér villanást még Thezia is láthatott az árnyajtója túloldaláról, de az istenük nagy kegyekkel honorálta a hibájuk kijavítását, Ynalis olyat nyert, amit a fajtársai közül még senki, lelket kapott, ezáltal bekerül az élet körforgásába és újraszülethet, a két tűzvarázsló meg választhatott, ám mennem kellett, úgyhogy nem tudom, ki mit választott. =) Ők hárman elégedetten álltak fel az asztaltól, Dani és Dávid elcsörtettek, mikor vége lett számukra a kráni kalandnak.

És van egy Thezia, aki ott lépett ki az árnyékajtón, ahol először megpihentek a csapattal. Na hol volt az? Hála Fischunak Robi olyan ötleteket kapott, hogy csak nekem mesél majd egy utolsó utáni kalandot. =D Még kétséges, túléli-e Thezia, de az biztos, hogy vicces lesz. =) Amúgy annak az akvírnak az emlékhelyén van, amelyiknek a zarándokútján mentek végig, meg akinek a lánya meg akarta dugni Dávid nyelvész elfjét. XD Robi annyit árult el, hogy kilép Thezia az árnyajtóból, lepakol, ellátja a sebeit, lehúzza a hatalom italát, aztán akvír szavak kezdenek el felrajzolódni a földben. =D

Én nem adok neki sok esélyt, hogy Thezia túléli, Robi nem érezné sportszerűnek a többiekkel szemben, no meg előre megmondta, hogy ki akar nyírni mindenkit. Pedig vicces lenne Ó-pyarronban megjelenni két akvír ereklyével egybe olvadva, leharcoltan, egy pyarroni varázsló botjával, szabadon... Intrikus játék lenne, s Dani felvetette, hogy mi lenne, ha pont Adaris kapná meg feladatnak az ügy felderítését, miszerint mit keres egy gátlástalan, törekvő harciboszorkánynál egy eltűnt varázsló botja, miért védelmezi, mi történt Kránban... Meridus és Adaris, Thezia trió nagyon mókás lenne szerintem, nagyon sok lehetőséget látok benne, meg ugye van egy Thenezám is. =) Azt elöljáróban mondtam a srácoknak, hogy Harianát és Theziát nem szabad összeengedni, sőt, jobb, ha Hariana nem is tud Theziáról, mert vérszemet kap, a találkozásuk pedig beláthatatlan következményekkel járna. =) Hariana meg akarná ölni Theziát.

2014. március 5., szerda

Vihargyöngye megszabadul tőlünk

Rengeteg mellédumálás és kitérő ellenére is sikeresen befejeztük ezt a kalandsorozatot, ami alatt megint sikerült Fischert kiakasztani. Danival azt hiszem, a nők állva pisiléséről beszélgettünk, meg az alsó izmok edzéséről, mikor Fischernek elértük az ingerküszöbe csúcsát és felpattant közülünk. =D Pedig a szokott témáinkhoz képest ez lightosnak tűnik nekem... =D Ákost is bírom, elvigyorog rajtunk, néha csatlakozik, néha előáll olyasmivel, amire mindkettőnknek felcsillan a szeme, Fischer meg mindig azzal jön, hogy ő nem ül le többet hozzánk, de mind tudjuk, hogy még a szívózásunk ellenére is szeret velünk marhulni. =D Pláne, hogy ezután milyen kalandsorozatra kértem fel Ákost... Oda lehetséges, hogy kelleni fog Adaris diplomáciai kapcsolatai, jelentősége, vagy szak(nem)értelme. =D Lehet, hogy Hariana most már Noir papnő, de ez nem zárja ki, hogy liviniai boszorkány is legyen egyben és pont emiatt gondolkodnak el rajta a noirasita boszik, hogy elteszik-e láb alól. Főleg, ha Meridusszal érezik, ami garantált, Dani ki nem hagyna egy ilyen lehetőséget. =D

Találtam egy képet tegnap véletlenül arckönyvön, amin egy telt nő félrelök egy gebe próbababát azzal a szöveggel, hogy spóroltak ennek az alaknak a megalkotásánál az anyaggal, s megmutattam a srácoknak, hogyan képzeljék el Harianat, ugyanis ő nem egy nádszál, a köznyelv "segges-melles" jelzővel illetné, de Dani erre kitalált egy jobbat, amin pusztultam a röhögéstől: póniló. XD Tulképp igaza volt, bár valószínűleg az arcomat látva mentette, ami menthető és hozzátette, hogy nagy kofferbe jó pakolni. X"D Kiderült, hogy Theziáról gondolták úgy, hogy pici és telt, pedig ő pusztán nőies, nem kifejezetten rendelkezik méretes adottságokkal a karizmáján kívül. XD Thezia nem ücsörgős, de nem is kifejezetten harcos típus, ő okosban oldja meg, vagy szerez egy olyan embert, aki megöli, aki neki útban van, vagy alattomosan nyírja ki, mint mondjuk Mókás karakterét. XD Hariana ezzel szemben egy harcos, de neki genetikai adomány a telt idomok. =) Vicces volt azzal szembesülni, hogy a srácoknak hogyan jött le a két boszorka és azon is vigyorogtam egy sort, mit gondoltak Nizenről. Oké, Hariana is (és én is) meglepődött, mikor Ibella képe abban az álomban a férfi érzéseinek hatására lángra lobbant, de Hariana azért tudja, hogy Nizen mégsem olyan bárányka, hiszen olyan fohászokat mutatott neki, mint a Halál órája. =D Lehet, hogy a férfi Lélek, Élet szférás, de neki is vannak a tarsolyában sötét trükkök, afelől meg valószínűleg kétsége sem volt, hogy Hariana Lélek, Halál szférás lesz. =D

Nanos. =) Miután Adaris megnyugodott, Meridus újragondolta az életét, Hariana pedig felocsúdott a gyönyörből, amit a legutóbb elnyomott fohásza okozott, némi beszélgetés után a négyesfogat megindult a helyi Uwel paplovaghoz. Vigyorgott a fickó, pedig ez nem jellemző egy uwelistára sem - bár Meridus ebben is kivétel, mivel ő a gonosz kacajairól és a sötét vigyoráról is elhíresülhetne. =D Örült a paplovag, mivel évek óta tehetetlenül nézte, mi történik a városban, ami egyébként részben az ő Uwel nyújtotta büntetése volt, mivel egy bosszút elhalasztott és ebből nagyobb baj lett. =) Meridust imára kérte fel, aki így rátérdelt a szögekre, hogy imádkozhasson istenéhez. Hariana kezdetben merő kíváncsiságból végigjárta Újpyarrszentesen a panteon isteneinek szolgálóit, később minddel igyekezett jó kapcsolatot kialakítani, megismerni egy alapműveltségi szintig, hogy miről is szól a többi isten imádata, milyen egy imahely, mivel készült rá, hogy egyszer elnyeri Noir kegyét, s mivel teljesen más taktikát akar folytatni, mint Nizen, ezért másképp is közelíti meg papnő és pap társait. =) Nizennek meghagyja az árnyékot, míg ő úgy lesz láthatatlan, hogy a kirakatba tett álarcát nézik, aztán majd az évek eldöntik, melyik megoldás a praktikusabb. Bár kinek mi, ugye. =D

Meridus ima közben vágott néhány arcot, de végül a varázslóbotja vérnek tűnő módon ráfolyt a jobb kezére, a vállán kibújt a ruhán keresztül, átszakítva azt, a mutatóujján pedig ugyan az a csavart mintázat jelent meg, mint a vállán. Szép lett, teljesen mozgatható, ha jól értettem, világos fa fekete erezettel, két csavarral a két végén. Mivel Meridus a botjában lévő manából akart kegypontokat, máskülönben ő semmire sem megy, a botjából lett a szent szimbóluma. Alighogy a varázsló visszatért az imából, kiszúrta mindkét szemét az új, csavaros végű ujjával. Adaris kiakadt, mindjárt ment segíteni rajta, rálépdelt a szögekre, Hariana odafordult Ahmertinhez és a mellkasához bújt. Sok megrázó dolgot látott már és tudta, hogy Uwel egy bizonyos fakírságot vár el híveitől, de azért ez még a boszorkámnak is egy kicsit sok volt, hiszen a barátjáról van szó. Meridus amúgy ha kiszúrja a szemét, manalátás 3-at kap, azért csinálta, de ezt csak később árulta el a társaságnak.

Volt még egy jelenet, amiben Ahmertin valamiről meg akarta győzni Meridust, amit szó szerint tökön ragadással igyekezett elérni, Ákos ráadásul képiesen elmondta, mit csinál kedvenc farkasom. Hát... Hariana akadt ki rajta, Meridus csendben tűrte. XD Azt hiszem, most vált teljesen feleslegessé számára a visszanövesztett testrész, hogy manalátás 3-ja van, mert erre flashel azóta is. Végül a boszim közölte Ahmertinnel, hogy ezt ne csinálja többet, mert ezzel őt borítja ki, amúgy Meridus a szadista kegyeltje lett, szóval a testi fájdalom mindennapos a számára, sőt, fakírkodás mellett imádkozik Uwelhez, szóval ha kínozni akarná, Ahmertinnel simogatnia kéne, de ha ezt megteszi, Hariana közölte vele, új fekhelyet keres. XD Fischer teljesen elképedt, hogy Hariana homofób, de benne rögzült a Luxennél történtek, hogy azt SOHA többet nem szeretné újraélni. XD

Meridus és Hariana összevesztek a nagy darab jet sorsán (lehet, hogy emiatt került sor a fenti tökszorongatásra, nem tudom, nem emlékszem XD ), ugyanis Hariana azon akadt fenn, hogy egy régi, ha nem ősi fajt akar a kővel pórázra kötni a tarini renegát, s meglehetősen idegen cselekedet lenne tőle, ha ebbe beleegyezne, úgyhogy bármennyire is haragudna rá emiatt a tarini renegát, nem hajlandó lemondani a kő birtoklásának jogáról, Meridus meg megértette ugyan az álláspontját, de megint előkerült a vigyázunk egymásra anélkül, hogy megkérdeznénk bármit is a másiktól című történet és érvekkel próbálta meggyőzni Harianát, hogy ha megharagítja a varázslót és hazamegy, duplázza a nyakába nehezedő problémákat, még egy hatalmasságot késztet arra, hogy meglátogassa valamilyen formában Újpyarrszentest. Majdnem komoly összeveszés lett a dologból, Hariana jó alaposan elgondolkodott sok mindenen, meg is mondta Meridusnak, hogy jól forgatja a szavakat, de sem megijeszteni nem tudja, sem bűntudatot kelteni benne, aztán álmában meglátogatta Nizt, mert egy ilyen hosszú és durva nap után kellett neki egy ölelés. Hogy az igazi Nizt vagy álom-Nizt ölelt, tulajdonképpen mindegy, reményei szerint hamarosan úgyis hazamehet és a húsvér Nizt ölelheti. =D Még alvás előtt persze megtörésre került a démoni átok, az Uwel paplovag a szentélybe hozatta az őrült király sírját és ő maga törte meg az átkot, amit Meridus látott a legszebben a manalátásával. =)

Egy olyan fél napos alvás után hőseink hatalmas csendre ébredtek. Senki nem volt az utcán, még a fogadós is csak kikészített nekik ételt, s otthagyta a fogadót, úgyhogy mind a kastély felé szerették volna venni az irányt, csakhogy Hariana újabb veszekedést provokált Meridusszal a kő ügyében. Mivel Adaris megfenyegette őket, hogy ha nem egyeznek meg, megsemmisíti a követ, csak addig kellett húzni az idegeit, míg el nem teleportált. Meridusszal a szópárbaj egyébként isteni dolog, mivel a varázsló nem megy bele érzelmileg a harcba, hanem érvekkel jön, amivel sokkal nehezebb felvenni a kesztyűt, de legalább nem harapózik el a vita, ráadásul egy pillanat alatt képes váltani. Most is ez történt, érvel, érvel, érvel, majd közli, hogy akármi is lesz, ha rászabadul Harianára a tarini renegát, ő Hariana mellett áll. =D Még a nőm is egy fél másodperces kihagyás után mosolygott rá, mert azért meglepte a váltás, de aztán közölte Meridusszal, hogy tulajdonképpen ő már rég amellett döntött, hogy a kő nem lehet senkié és akkor béke lesz, szal Adaris pont azt csinálja, amire szerette volna buzdítani. Ettől függetlenül persze Meridus inkább utána portált, nehogy mire elérnek ketten oda, az egész kastély lángokban álljon... XD

Hariana és Ahmertin nem kellett, hogy tüzet oltson, a kastély előtt hatalmas tömeg, a lépcsőzeten pedig a hat királyi sarj várta őket két teljesen békés varázslóval kiegészülve. Vermino utat nyittatott nekik, így különösebb erőfeszítés nélkül felsétálhattak, azzal beszédet mondott egy-egy szék hozatala után a népének, melyben bocsánatát kérte, letette a királyi koronát és azt mondta, mostantól hatan uralkodnak és amiket elrontottak, együtt rakják rendbe, a néptől pedig elvárják, hogy a hülyeségbe ne kövessék őket vakon. =) Közben Adaris megkérdezte a párostól, megegyeztek-e a jetet illetően, mire mondta Meridus, hogy igen. Persze Adarist sem ejtették a fejére, visszaigazolást kért Harianától, aki biccentett és azt kérte, pusztítsa el a követ. =) Ennyivel letudták a követ, azonban még vártak személyes találkozók és bocsánatkérések karaktereinkre, Alibor bemutatkozott és örömét fejezte ki, hogy az átok megtörése előtt nem találkoztak Harianával. Talán Dani kérdezte meg a szégyenkező, megzuhant, sokat fürdött Luxen leírása után, hogy sokáig mosott-e fogat, amin olyan röhögőgörcsöt kaptam, hogy ihaj. Ákos szerint rosszabb történt vele, minthogy egy másik férfi nemes testrészével a szájában érte a józanodás, de hiába találgattunk Danival, nem jöttünk rá. =D Azt Ákos elárulta, hogy nem igazán tud a háza népére nézni és menekült otthonról. XD Ibella is mélységes bocsánatkéréssel járult Hariana elé, megkapta azt a növényt díszcsomagolásban, amit kinézett magának a boszim korábban és meg is egyeztek, hogy majd még visszalátogat a különleges növényei miatt, mivel ez a hely különösen alkalmas növénytermesztésre (hála a manaszélnek XD ). Sőt, a csapat biztosította róla a hölgyet, hogy bár rémségeket tett, de megbánta és nem önmagától tette, hanem a lelkében elrejtett sötétségmagok nőttek túl a valódi akaratán az átok miatt, ezáltal nem kell olyan szorgalmasan Uwel előtt térdelnie. Nem akadályozzák meg benne, nem beszélik le róla, csak nem kell magát hibáztatnia, ennyi. =)

Miután vége lett a nagy összejövetelnek, Ahmertin kalapácsot kért Meridustól, mivel rá maradt a kő elpusztításának feladata, mert Hariana szerint a fizikai szétzúzás biztonságosabb és kevesebb energiabefektetéssel jár, mint túltölteni manával. A dorani varázsló nem tudott adni, de Adaris igen, a botjából csinált kalapácsot, amivel Ahmertin pillanatok alatt porrá őrölte a jetet, ezzel Vihar gyöngye megszabadulhat a kvartettől. ^^ Következő állomásuk Doran volt, ahol némi előkészület után Meridus hozzálátott a gyötrődémon megidézéséhez. Harianát érdekelte a dolog, ezért bemerészkedett a varázsló laborjára, amire amúgy is kíváncsi volt. Nagyon tetszett neki, a fal minden négyzetcentijén rúnakörök voltak a lehető legnagyobb védelem érdekében, márványpadló, a vége felé egy másfél méteres idézőkör pódiummal, gyertyával, mögötte meg, ahogy Dani mondta, a dolgozószoba része az egésznek, vagyis a kupleráj. =D Adaris nem akarta látni a démonidézést, ő kint várakozott. A nő annak rendje és módja szerint megjelent a kastélyból elkért idéző pálca némi nemű segedelmével, Meridus vörös villámszórással elkezdte legyengíteni, azonban a nő vérsikolyt hallatott, ami egyedül Harianára hatott, szegény nő minden testnyílásából patakzani kezdett a vér. Mondjuk én Ahmertint jobban sajnáltam, mert ő az, akinek a velejéig mar a tehetetlenség, hogy képtelen akármit is csinálni társnője segítségéért. Adaris a sikítást hallva berontott, de már csak annak lehetett szemtanúja, hogy Meridus előkapja az adu ászát, egy pici üveggolyót, aminek hatására megjelenik egy másik gyötrődémon és sok kicsi imp, akik elkezdik falni Lavendilt. Vicces volt, mert ezek ketten a dolog után, hogy elnyelte az összes démont a saját világuk, elkezdtek Hariana feje felett cseverészni, mire a nőm rájuk szólt, hogy segítsenek már. XD Adaris visszaváltoztató varázslatának hála a nőm fiatalodott egy évet, meg rövidebb és vörösebb lett a haja. =D Boldog, na, amúgy is az örök fiatalság kulcsát akarta megtalálni, de most már biztos, hogy vigyáz a két varázslójára. =D

Úgy fest, a tarini renegát morcos lett Meridusra és pszi üzenetben lefightolták a dolgot, mely szerint Meridusnak egy nagyobb jetet kell találnia és leszállítania neki, addig ne is keresse a renegátot, de a démonológusnál betelt a pohár, inkább szól Ali Arkonnak, aki kicsinálja, a kvartettre már csak a Fekete Bagoly problémája marad, de ha a bárd benyújtja a számlát, majd elintézik. =) Rövid búcsúzáskor azt beszélték meg, hogy Hariana ünneplésére hivatalos mindkét varázsló, azzal ő Adaris térkapujának hála egyszerűen a dorani laborból a saját nappalijába lépett át Ahmertinnel, ahol köszönt a három szobornak, a munkaasztalára tette közben a kapott növénykét, majd elrongyolt megfürdeni és átöltözni, mivel oké, ő meggyógyult, de a cuccai véresek maradtak. =D Hogy ezután mi történik, majd megírom, hiszen újabb három év fog eltelni a következő modulig. =)

2014. március 3., hétfő

A halál órája

Bevallom töredelmesen, múlt csütörtökön annyira dinka voltam, hogy kevésre emlékszem a kalandból, pedig megint remek volt. Tudom, hogy sokat késtem, mivel Björn dobozbontása nem volt annyira rövid, mint gondoltam, aztán meg még körbe is ugráltam mindent, megmutattam a srácomat, hogy vár haza. XD Abban is biztos vagyok, hogy Hariana végre elcsípte Meridust és terítette azokat a lapokat, amelyekről korábban írtam, méghozzá a srácok szerint elég Noir papnősen sikerült, ugyanis a nőm előadta, hogy szíve szerint ő összeeresztené a két nagyhatalmat, Meridus varázslóját és a Fekete Baglyot, tépjék szét egymást, ő meg hazamenne, mert azért nem dolga a világ megváltása. XD Nincs diplomáciája, de lazán megoldotta és végre Meridusnak is elkezdtek forogni a tekervényei, meg Adaris is talán észhez tér. =) Szegény Ahmertint halálra rémítették, hogy nem maradhat Hariana egyedül, úgyhogy lesprintelte őket (futás 4, gyorsaság 17, állóképesség 19), mégis a varázslók értek előbb a nőmhöz, mert teleportáltak. XD

A családi kriptához szerzett Hariana engedélyt Fionától, hogy lemehessen Lavendil maradványait megvizsgálni, s persze a két varázsló akadékoskodott, leálltak vitázni az őrséggel, de mire lejutottak, a nőm már ájult volt. XD Történt ugyanis, hogy először a ruhára, aztán a sírhelyben lévő hamura elnyomott egy személy keresését, aztán lehúzott egy hatalom italát, amitől nem érezte túl jól magát, csökkent is ideiglenesen az egészsége, majd a hamvak múltját kezdte kutatni, amihez négy óra transz kellett. Ahmertin karjaiban távozott Hariana az uralkodói ház kriptájából, a trió pedig megvárta, míg felébred, majd Meridusnak küldött egy képet arról, ahogy Lavendil vörös szemű, hegyes fogú, levágott feje elátkozza az egész családot. Megbizonyosodott róla a kis csapat, hogy egy gyötrődémon volt, egy fél nap pihenőt rendeltek el maguknak, ami alatt Meridus Berillel értekezett, Adaris pedig drágakőcsiszolást figyelt, ugyanis Hariana nekiállt annak a bizonyos mannatároló övnek, ugyanis a jelenlegi manakészlete elég alacsony, pedig kéne neki rendesen. Egy olyan övet készített magának, ami hat feltöltött gyémánttal bír, így összesen 360 mana fért bele Meridus közbenjárásával, méghozzá teljes mértékben szex nélkül. =D A varázslónak van valami spec trükkje, hogyan adjon át rengeteg manát egy másik személynek, így sokkal gyorsabban összejött az öv, mint Hariana remélhette korábban.

Végül felkerekedtek a felkészülés után és Fionához iramodtak, csakhogy a ház már üres volt. Némi mókolással a varázslók visszahívták, Meridus akaratrablást hajtott rajta végre, ezért kikérdezhették és felolvasásra került az a bizonyos bárdmágiás tekercs is. Lavendil hagyta hátra a szolgájának, mely elmondja, hogyan kell újra megidéznie őt, egyébként Fionának emléktörlő pálcái voltak és használt is egyet, szóval sokra nem mentünk vele, ezért Hariana az eddig általa ismert legkegyetlenebb Noir imát mondta el rá. Egy óra töménytelen szenvedés, de komolyan. Az áldozat először menekül, sikítozik, megpróbál inkább öngyilkos lenni, aztán a földön fetreng, kaparja a szemét, végül szörnyű kínok között meghal. Ahmertinnek kellett lefognia, nehogy idő előtt meghaljon, Hariana ugyanis a nőt csalinak szánta a bagoly számára, aki nem jött el érte, mivel ennek az ügynek nincs köze a Fekete Bagolyhoz. Ennek eléggé tudtak örülni, bár Adarisnak nagyon kemény sokk volt, ami történt, amit látott, Meridus átértékelte Noirt, a kegyetlenséget és talán egy kicsit a Harianáról alkotott elképzeléseit is, míg a nőm le volt nyűgözve, mire képes az istennője. Persze ellátta Ahmertin sérüléseit, amik nem voltak ugyan súlyosak, de így legalább gyorsabban begyógyulnak, végül mivel Fiona túlélte a vele megesett szörnyűségeket, Hariana bocsánatot kért az istennőjétől, amiért felülbírálja a döntését, de nem akar sem roncsot, sem veszélyforrást hátrahagyni, és inkább átvágta a torkát.

2014. február 21., péntek

Álmatlan éjszakák

Fogalmam sincs, miért, de mostanában nagyon rosszul alszom, lefekvés után még egy-két órát bámulom a sötétséget. Legtöbbször Harianával kapcsolatban gondolkodom, mivel nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van a csajban, meg még rengeteget szeretnék beleépíteni, s mivel ez az egyik leginkspirálóbb sztori az életemben, nem tudom csak úgy kikapcsolni az egészet. A tegnapi kalandról majd írok, ha lesz időm, ami meg nem változik, hogy a boszim meg akarja beszélni Blegronttal azt a múltkori letámadást, ki akar találni módszereket, amivel megvédheti a szeretteit, ráadásul mint tegnap kiderült, olyan kulimászba keveredtek, hogy ha Ákos bejátssza, amire igazából van lehetőség, akkor Hariana megint előszedi a hidegvérű gyilkos arcát. =) Ezen felül persze nyüstöl a jövővel, hiszen izgatja a fantáziámat, Ahmertinnel mennyire kell megküzdeni, hogy ne akarja elkísérni a noirista boszorkányokhoz Harianát, milyen változások fognak bekövetkezni a lánynál, ha kitanulja a szakmát, hogy kerül kapcsolatba a tükörmágiával, milyen saját kreálmányai lesznek, aztán persze Niz reakciójára vagyok kíváncsi, mikor felmerül a babakérdés, végül mikor megszületik a kicsi. Vannak ötleteim Harianával kapcsolatban, mit ne mondjak... =D

Az első életút karakteremet Robi elintézte, mikor tulajdonképpen elkezdtem rendesen kinyitni. Oké, kardművész és letért a pályáról, mikor szerelembe esett egy másik félelf kardművésszel, de nekem azért derékba törte magát a karaktert az a gyerekszületés, noha teljesen jogos volt, Kahla nem ismert praktikákat ez ellen. Viszont az élet nem áll meg, mikor lesz egy gyerek, sőt, kicsit alágyújtanak szerintem, de mindegy, ezért örülök annyira, hogy Ákos nem intézi el, hogy Harianával se tudjak játszani. Biztos Kahlával is lettek volna lehetőségek, de a gyerek annyira megváltoztatta, hogy isteni beavatkozás kellett volna, hogy motivált legyen újabb kalandokra. Yanari is életút boszorkány, de Tocsó bárdja elvarázsolta a szó nem mágikus értelmében, őróla én mondtam le, mivel elveszítettem a fonalát a nagy kimaradások miatt, Thezia meg még mindig kétséges, kikerül-e Kránból, pedig veszett lehetőségek vannak abban a boszorkányban is. Vicces kaland lenne, mikor megjelenik a Pyarr panteonban, hogy Ignatio örökségét kutatja, pláne, hogy a boszorkányrendjének vezetője közölte vele, hogy megfeledkezik a létezéséről. Azért ez elég nagy dolog... =D Egyszer össze kéne fésülnöm a karaktereimet, eltenni emlékbe, akikkel már nem fogok játszani és rendezni az újak sorát, mivel egy csomót kidolgoztam tavaly. Emellett izgatja a fantáziámat az is, milyen lesz játszani a gyerekekkel, Thenezával és majd Hariana kislányával. Hiába, a szerepjátékból is egy nagy regényt csinálok magamnak... XD Theneza még nagyon képlékeny, az anyja visszatérése határozza meg, pusztító vagy pozitív karakter lesz, Hariana kislánya meg alapvetően egy érdekes dolog. =D

Nem földi síkon lépdelve remélhetőleg a cél felé

Meridus hozzákészült a szellemidézéshez, Adaris ezen kezdett kiakadni, mivel úgy érezte, neki erről nem kéne tudnia, hiszen a pyarroni inkvizíció nem örülne olyan fejleményeknek, mint amiket a dorani varázsló csinál, Hariana pedig belekapaszkodott a farkasa nagy mancsába. Neki elég bizarr volt, hogy holt lelkeket idézzenek meg, de bízik Meridusban, úgyhogy igyekezett semlegesen tekinteni a dologra, mintha azt mondaná: "Legalább ilyet is láttam, elmondhatom magamról.". XD Sok használhatót nem tudott meg a csapat, Fionát is hiába faggatták egy 30E-s igaz szó elnyomása után, ezért Hariana ledőlt aludni és reménykedett benne, hogy meg tudja csinálni, amit kitalált. Meg akarta álmában idézni Szerencsét, Csalást és Álmot, azonban csak utóbbit sikerült, aki elmondta, létrehozható a másik két princípium is, igazat fog Szerencse mondani és Csalás is csalafinta lesz, azonban csupán az álmon belül, hiszen ez a birodalom Álomé. Hariana nem esett kétségbe, visszaidézhette, hol járt, kikkel találkozott, hátha elsiklott valami felett, aztán minekután Álom köré varázsolt két hegyet és megjegyezte neki, hogy Niz is az álmok birodalmában kalandozik éppen, nem csupán kellemesen, de hasznosan is telt a boszorkám éjszakája.

Szegény Hariana... XD Mindig úgy ég... =D Méghogy Meridusnak van kemény dolga azzal a bot-témával...! Arról lassan kezdünk leszállni. =D Na jó, ez nem igaz, játék közben is volt egy Hariana-elszólás, hogy az eszét otthon hagyta a varázsló, hiszen egyedül a nadrágjában lévő testrésze levehető, s mivel nem jutott Meridusnak eszébe valami nagyon kézenfekvő, amire ráadásul a nőm utalt is neki, ezért beoltotta, miszerint biztos ott hordja az agyát és otthon felejtette. XD

Azért Niz is egy picikét meglepődött, mikor egy fogadóban találta magát asztalnál ülve, vele szemben Harianával és pincér ruhát öltve Álommal. Azt mondta, van egy olyan sejtése, hogy ez nem szimpla álom, a boszorkányom meg könnyedén elismerte, hogy próbálgatja az erejét, képességeit, egyébként meg úgy nézett rá... XD Nem a megjegyzés miatt, hanem még mindig a hegyek emlegetése miatt. XD Veszélyes ez a lány, még meg is fenyegette Nizt, hogy egyszer megkapja a magáét, mert folyamatosan szívatják azzal a perverziójával. =D Persze Hariana csupa szerelem, legszívesebben bújt volna a lökött kedveséhez, de Álom enélkül is túl sokat tud, úgyhogy kifejezetten konszolidált maradt. Mondtam, hogy ha Nizről van szó, szégyenlős lesz. XD

A férfi második megdöbbentőnek megkapta a családfát és az elmúlt napok eseményeit, úgyhogy még örülhetett, hogy ül, különben biztos szüksége lett volna egy székre. A segítségével és az átgondolással Hariana más megvilágításban láthatott dolgokat, s elmesélte Niznek, hogy kissé kutyaszorítóba került, mert úgy fest, Fionát egy külső hatalom akarja trónra ültetni, ő tehet Hariana szerint a király őrületéről, a szerelmei halálának egy részéről és az örökösök megváltozásáról. Nem is az a gond, hogy egy külső hatalom, hanem az, hogy melyik. Hariana nem mondott semmit Niznek, hogy ne keverje bajba, meg sem a saját emlékeitől nem akar megválni, sem pedig Ahmertint nem akarja veszélyeztetni azzal, hogy akár csak a legvédettebb formában is megosztja Nizzel a fekete bagoly létezését, ismertetőjegyeit. A boszorkányom tisztában van vele, hogy lóg eggyel a bagolynak és bár úgy véli, a bagoly benyújtaná a számlát, ha akarná, tehát nem biztos, hogy ha Hariana nem hagyja Fionát trónra jutni és ezáltal a bagoly nem jutna támogatóhoz, azzal megharagítaná a baglyot, azonban duplán-triplán-sokszorosan problémás a helyzet. Ugyanis a jelek szerint a bagoly támogatót akar Vihar gyöngye uralkodójának személyében, amire Fiona a legalkalmasabb, vagyis pontosabban ő áll kapcsolatban a bagollyal. Azonban ha ez nem lenne elég, Sidornak is van lehetősége megkapni ezt a királyságot, Meridus utalt rá vagy ki is mondta, az passz, hogy Sidor dédapja, akitől telerakta a nadrágját a varázsló, pályázik erre a helyre. Na most... ha a bagoly kerül uralmi posztra, az sem jó, ha Sidor dédapja, az sem. És bármelyik is teljesül, bárhogy is rosszul kavargatják hősein a kulimászt, Hariana azzal szembesült, a legmélyebben Meridus van és nem hagyhatja elmerülni benne.

Meridus minden emlékétől megvált a bagollyal kapcsolatban, abban biztos, hogy aminek köze van a fekete bagolyhoz, attól őneki távol kell maradnia, viszont valamilyen szinten lekötelezettje lehet Hariana szerint a tarini nagyhatalomnak. Sőt, Meridus letérni látszik Uwel kegyének keresési útjáról, pedig ez lehet a kulcs a problémák megoldására a boszim szerint. Vicces, mert Niz is úgy látja, hogy Hariana mindent megtesz most, hogy megvédje a varázslót, s fordítva is így volt, de persze mindkettő titkolózik bizonyos szinten a másik előtt, hiába barátok, holott lehet, hogy már az előrelépéseket jelentene, ha megtárgyalnák szépen, hogy mi is a nagy büdös szitu perpill. =D Persze előbb-utóbb az lesz valszeg, Hariana ugyanis bármennyire is széles tudással rendelkezik immár, s vannak jó trükkjei, bizonyos szinten mindenképpen a tejködben tapogatózik néhány infó hiányában.

Niz szegény be lett paráztatva, mivel Hariana kifejtette, hogy Meridus tarini ismerőse nem elég, hogy rettenetes hatalommal bír, de készült a boszorkányomra, olyan szobát kapott, amiből nem tud árnyajtót nyitni, nem találkozhatott a varázslóval, ellenben Meridus nem volt valami nyugodt. Nem mellékesen miután elmesélte az Ibellával és Luxennel megesetteket, a nő képe elkezdett égni, erre Hariana rászólt Álomra, hogy nem ér kivetíteni a vágyait. A válasz egy kicsit meglepte, ugyanis Álom közölte, hogy ez a "pasija" műve. XD Hariana úgy gondolja, Nizen egy amolyan ártalmatlan csínytevő, nem egy gyilkos típus, úgyhogy cseppet kikerekedtek a szemei, aztán Niz eloltotta a lángokat, aztán meg egy tőrrel lett szanaszét szúrkodva Ibella. XD Az már a boszim műve, mivel még nem döntötte el, hogy megégeti, mint egy boszorkányt vagy ledöfi, mint egy disznót. XD De Luxen is felkötheti szerintem a gatyáját, bár őrá még az is lehet, hogy szükség lesz. =D Főleg, ha Ibella nem nyugszik bele, hogy nem tudta elbitorolni Ahmertint Harianától. =D Az csúnya lesz...

A harmadik királyné lelke amúgy nem jelent meg az idézésre, ami azt jelentheti, hogy 1.) nincs lelke, 2.) nem halt meg, 3.) megkötötték a lelkét. Bármelyik is az igaz, Hariana rálép az ügyre, míg Meridus és Adaris a holt király és elsőszülött fia megidézett lelkével beszélget. =) Vicces leeeesz. =D

2014. február 14., péntek

Történet hat inkompetens örökösről

Két kalandot kellene elmesélnem, ráadásul elég szövevényes az egész, úgyhogy tömöríteni fogok és reménykedem Ákos javításaiban, ha valamire nem helyesen emlékszem. A várost, ahol járnak a karaktereink, Vihargyöngyének nevezik, egy hegy tetejére építették és a folytonos szél miatt kapta ezt a nevet. Konkrétan semmit sem tudott róla a trió, azonban belefutott a jet keresése közben egy férfibe, aki a parasztias életmódja ellenére erősen nemesnek tűnt. Mint kiderült, a közeli város száműzött királyi örököse, s úgy tűnt, szükség van a karaktereink beavatkozására ahhoz, hogy a méltó uralkodó kerüljön a trónra, ezért rövid megbeszélés után nekiveselkedtünk a szennyes tisztába tételének. Elég spontán érkezés volt, Hariana úgy döntött, kézbe veszi a dolgokat és a város kaput őrző férfiaknak úgy mutatkozott be, mint Hariana de la Rose Pusztaszentesről és befogadást kér megpihenni fárasztó útján. Nem tudta, de ezzel a belépővel tulajdonképpen a lehető legjobb lehetőséget választotta ki, ráadásul Ahmertint félelfnek hiszik a lila szeme és a fehér haja miatt, ami külön bónusz, noha később derült ki, hogy az első királyné félelf volt, s őt mindenki szerette.

Nos. Adott egy király. Annak az első feleségétől három gyermek, Malcolm, Vermino és Oktár. A második feleségétől újabb három gyermek, Heldon, Ibella és Luxen. A harmadiktól nem született gyermek, ám egy szeretőjétől igen, ő Alibor, viszont a harmadik feleségnek van egy testvére, Éjkergető Fiona, aki jogosult lehet az uralkodásra. Na, belebonyolódtatok már? =D Pedig ez még csak a kezdet.

A jet nyomán vezető úton Heldonnal találkoztak a karaktereink, akit átkeresztelt Hariana Nodlenre, hogy be tudja vinni a városba és át is öltöztette-maszkírozta, nehogy felismerjék. Most a karján és az arcán színes lángok húzódnak, átlagos testalkatot kapott és egy kicsit megpróbálta letörni kicsit, nehogy nekiálljon pattogni, mielőtt még ő is a temetőben kap új szálláshelyet a legidősebb testvér mellett. Ez volt az a dolog, hogy a legidősebb, jog szerint uralkodásra alkalmas egyént meggyilkolták, egy testvért börtönbe zárattak gyilkosság vádjával, egy testvért pedig száműztek. Hát nem volt egyszerű felderíteni, mi van hogy.

Hariana nemes hölgyhöz illően úgy döntött, bebocsátást kér a kastélyba, hogy tiszteletét tehesse az uralkodónál. Nem járt éppen sikerrel a dolgot illetően, ugyanis Verminonak igen furcsa elképzelései voltak uralkodói kötelességeiről, amit a két varázsló nem bírt szó nélkül hagyni. Magyarán elintézték, hogy kidobják őket a kastélyból. Hariana egyébként borzalmasan unszimpatikusnak találta a tagot, ugyanis el kellett halmozni ajándékokkal - saját festményt készített a boszorkám, amit illatos gyertyával dörgölt meg, így a tapintása is egészen megváltozott, s egy darabig finom illata marad a képnek, emellé Tarinban igen ritka fűszereket adott az uralkodónak -, és ha ez nem lenne elég, még úgy is bánt vele Vermino, mintha a körme alá szorult piszok volna.

A második látogatást a négyes Oktárnál tette, ő ül börtönben gyilkosság vádjával. Mivel Uwel hívő, biztosan nem hazudott semmiben a családi helyzetet illetően, azonban Hariana úgy gondolja, mindenki a saját igazát mondja, hajkurássza, s mivel maga számára az állításai igazak, nem büntethető meg csalásért vagy hazugságért. Oktárral sem sikerült zöldágra vergődni, elég harcias egyén, ezért karaktereink őt is kizárták, mint lehetséges jó uralkodót Vihargyöngye trónjára.

A fogadóba visszatérve, hogy egyeztessék óráikat, megbeszéljék a következő lépéseket Scipio átvette a fogadós szerepét és alaposan felforgatta a kalandot. =D Leitatta Meridust mazsolalikőrrel, Hariana allergiás vadkanszeleteket kapott éteknek, amiről kiderült, hogy mentás vadkanszelet, Adarist pedig narancsos-barackos likőrrel dúsított baracklével kínálta, amit elvett tőle Hariana megkóstolni és mivel a varázsló nem alkoholizál, nem is adta neki vissza, bár nem került sor két kortynál több elfogyasztására. Meridus annyira berúgott, amilyen talán a boszim még nem is látott, a fogadós folyamatosan ott kellemetlenkedett, úgyhogy Hariana eltolt egy rettegés varázslatot rá, hogy húzzon vissza a konyhába, Meridusnak pedig elmorzsolt az orra alatt egy repülősó hatású növényt. Ebből jókora okádás lett, ráadásul a varázsló totál kiájult, ezért a nőm volt kénytelen kiemelni a saját hányadékából, s úgy gondolta, rendbe rakja, lemossa, felébreszti, azonban ahogy néhány korty vizet nyelt a varázsló, a gyomrában maradt tartalmat megkapta a boszorkám. Nem is emlékszem, volt-e már ennyire paprikás az évek során Hariana, az viszont biztos, hogy megmondta Adarisnak, üzenje meg a társának, hogy haragszik rá és meg se próbálják megakadályozni, hogy meglátogassa Ibellát és Éjkergetőt.

Felment a szobájába, hogy megmosakodjon, hajat mosson, átöltözzön, rendbe szedje magát. Ahmertin kivételesen nem követte azonnal, készíttetett neki nyugtató hatású teát és még kopogott is, mielőtt belépett volna az egyébként közös szobájukba. Hát lehet rá haragudni? Ugye, hogy csak imádni lehet? =D Hariana megenyhült, szépen lenyugodott, a nyárra való tekintettel a vizes haja miatt nagyon nem aggódott, s megindult látogatóba Ibellához.

A nő olyan házban él, ami hatalmas és változatos, minden kultúrából őriz magán valamit, s bent is ezt a sokszínűséget tapasztalhatta, még a szolgálói is különféle rasszúak voltak, férfiak és nők vegyesen. Felette növények függtek cserepekben és Hariana talált olyat, amit szeretett volna lerajzolni, azonban Ibellával nem alakultak jól a dolgok. A hölgy megpróbálta rávenni a boszorkányomat, hogy szolgálja őt, segítse a trónra kerülésben, azonban Harianának eszébe sem jutott ilyesmi. Úgy volt vele, ígérhetne és aztán csalhatna, de nem akar ennyire belefolyni ebbe az egészbe, ő a lelkével és a hűségével nem kereskedik, úgyhogy kihúzta magát a felelősség alól. A nő rámordult ugyan, hogy vissza meri-e utasítani az ajánlatát, de Hariana teljes nyugalommal azt felelte, hogy igen. Szépen ki lett dobva, ám Ibella még elejtett egy fenyegetést is, mely szerint mindenki ragaszkodik ahhoz, ami az övé, s emlékezzen rá Hariana, hogy mit mondott a testőréről, hogy őt nem birtokolja. Így van, a nőm nem birtoklásnak éli meg, hogy Ahmertin hűséges hozzá, hanem az ő szabad akaratának és tudja is a farkas, hogy elmehet, ha el akar menni, bármennyire is fájni fog ez a döntése Harianának. Egyébként Ibella két érzékeny pontra is tapintott, felhozta, mi lenne, ha elrabolnák Ahmertint, de Hariana nem akart fogási pontot adni, azt mondta, visszajönne, de végül a körkérdések hatására eljutott oda a beszélgetés, hogy ha nem tud visszajönni, Hariana érte menne, ahogy azt már tette is, csak ezt Ibellával nem osztotta meg, a másik érzékeny pont pedig ezzel a birtoklás dologgal kapcsolatos, mivel Hariana végtelenül hálás Ahmertinnek, s megint felvetült benne, hogy ezt talán nem tudja eléggé kifejezni.

Az utcán Hariana megkomolyodó arckifejezéssel és hanggal, halkan arra kérte a farkast, hogy legyen résen, mert számít a hölgy bosszúállására, azzal útjukat Luxen felé vették. Ő gyakorlatilag egy bordélyházban él, folyton vedel és a szeretőivel hentereg. Szegény Hariana... Luxen személyesen nyit nekik ajtót, átkarolja őket Ahmertinnel és beinvitálja, kábé a keblére öleli őket. Majdnem a helyi varázsdisznó tejéből ad Ahmertinnek - mivel a farkas tejet szeretne inni -, de az nem tenne jót valószínűleg az OD szerveinek, úgyhogy sikerül lebeszélnie Hariananak róla Luxent, hogy abból itassa a testőrét, ő meg elfogadja a bort, fűszeres, gyümölcslével ízesítettet kér és minőségit kap. Luxen hitvallása, hogy mindenki megérdemli, hogy boldog legyen, akár akarja, akár nem. Azt hiszi, azért nem fogadja el az ágybéli keringőt Hariana, mert hűséges akar lenni a férjéhez, de aztán sikerült kifacsarni a helyzetet azzá, hogy Hariana négy férfivel érkezett a városba, szóval van kivel élveznie az életet. XD Luxen erősen hedonista, s nem rest erőszakot alkalmazni, hogy rákényszerítsen valakit a boldogságra, ezáltal Hariana is szív, majdnem tizenheten rontanak rá, hogy csapjanak mind egy orgiát. Szerencsére van érzelem átirányító varázslata, akire meg nem hatott, az a három személy, már lerázható. A boszorkányom itt jön rá, hogy homofób. =D Eddig is irtózott tőle, hogy egy nő szexuális jelleggel érintse, odabújjon hozzá, de Luxen vendégszeretete által kifejezetten iszonya lesz ettől és ráébred, neki mindegy, hogy kivel és mit, csak őt hagyják ki belőle, még két férfit együtt sem visel el.

Megtépázott ruhával és idegekkel indult neki Ahmertin társaságában a fogadó felé, azonban tizenketten útjukat állták. Ibella bosszúja igen gyors, a szószóló férfi elmondja, hogy egyetlen személy mert ellent mondani neki, akit meg akart szerezni, s most a temetőben nyugszik, Malcolm ugyanis nem indult be féltestvérére, ő inkább pihenni akart, hát Ibella elintézte neki, hogy örökre nyugalomban pihenhessen. Hariana elhasználta szinte az összes varázserejét a bordélyház-otthonban, úgyhogy eléggé szorult helyzet elé néztek, ám fordult a szerencse kockája, s az Uwell paplovag ráncba szedte a tizenkét embert. Ővele korábban Meridus beszélt, a boszim annyit vet le a varázsló szavaiból, hogy puhatökűnek találja, ezzel Hariana le is tudta a paplovagot. =D

A fogadóba visszatérve Meridus már éledezik a bekómálásból a szobájában, vagyis lehet, hogy kifejezőbb,  hogy őrjöng a fejfájástól, de mindegy, az meg még Adarist is megrendítette, hogy társnője milyen ziláltan tért vissza. Meridus szobájában Hariana az álmossággal küzdve még elmondja a tapasztalatait, ráveszi a két őrült varázslót, hogy ne koncolják fel a tetteikért Ibellát és Luxent, arra még ráérnek, egy nyilvánvaló uralkodógyilkosság nem tenne jót egyikük hírnevének sem, azzal visszavonul a szobájába és ledől aludni. Vicces, mert azt mondja a két dinka varázslónak, hogy nem tartja problémának az álmosságát, hiszen akár Noir is szólíthatja, holott pontosan tudja, sok más, problémás oka lehet még annak, hogy álomra óhajtja hajtani ilyen hirtelen a fejét. Luxennél ugye borozott. De nem, valóban Noir szólította. =) Hariana a nagy fekete semmiben találta magát, majd megjelent Csalás gyermek alakjában és egy hang azt kérdezte, Csalás kit tud felhozni annak tanúsítására, Hariana hogy remekelt. Csalás a vajákost szólította, aki fiatalon, de már bicegve jelent meg és azt mondta, a boszorkányom talán még nála is nagyobb csaló, meséket mond, elrejti valódi kilétét. A nőm csak lesett nagyokat. Megjelent Álom is, s az isteni hang őt is megkérte, hogy szólítson valakit, aki tanúsítja, Hariana az álmok birodalmában is megállja helyét, erre Álom Nizt szólította. Na itt már a boszim próbálta kordában tartani az arckifejezését, nehogy vigyorogjon, de azért el is vörösödött egy kicsit, hiszen pontosan tudta, mi következik. Niz szavai meg sem maradtak benne, Harianát annyira magával ragadta annak ténye, hogy most szembesítik a nászaikkal és az álmaikkal. Égett, na. =D De olyan pozitívan. Azt hiszem, Niz azt mondta, Hariana úgy él, mintha minden perce egyszerre volna ébrenlét és álom. ^^ Legutolsónak Szerencse jelent meg gyermek alakjában, s ő azt mondta, Hariana megtanulta, mit jelent, hogy a szerencse és a balszerencse kéz a kézben jár, hiszen egy iszonyú szerencsétlen napon is azt tudta mondani, ez nem baj, Noir így van épp vele. Lehányták, megfenyegették, kényszerítették, az életére törtek, ő mégis megőrizte hitét és bizalmát Noir felé, így elnyerte az istennő kegyét. Hogy milyen szférákat kap, arról Szerencse érmével dönt, feldob egyet, aminek egy felén egy koponya, a másikon egy szív van (halál vagy élet, a lélek ugyanis alapszféra, a másik kettő választható), Csalás kacsint egyet, majd a koponya kerül felülre. Előzetesen Ákossal beszéltünk erről, hogy ha választhatnék, a halál, lélek szférát választanám Harianának, mert azzal jobban meg tudja védeni Ahmertint, többet ér vele, úgyhogy tökre virult a fejem. =D

Miután a boszim visszatért Vihargyöngye városába, annak is fogadójában az egyik ágyra, örömében sikítozva beborult Ahmertin nyakába, aki az álmát őrizte. Szegény farkas... néha annyira sajnálom. =D Abból érthette meg, mi a helyzet, hogy Hariana megnézte a nyakában lógó, anno Niztől kapott szimbólumot, amelyben az érme hozzákapcsolódott a belső felülethez, mozgathatóvá vált benne, az egyik felén a koponya jelent meg, a másikon a félig lehunyt udzs-szem. A nőm érezhette, hogy ez mostantól a szent szimbóluma és úgy sejti, Niz és a vajákos valóban ott volt az "álmában", tehát tudják, hogy elnyerte Noir kegyét. ^^ Hariana nagy örömében rávetette magát Ahmertinre és lenullázta a 19-es állóképességét hat körben. XD Tud valamit azzal a szexkult 4-gyel, na... XD És már megint szegény farkas, aki félájultan hevert utána az ágyon. Amúgy Ákos kockával dobatta ki velem, mennyi manája alakul át kegyponttá és hát nem jártam rosszul, mondjuk úgy. 37 kegyponttal indítani... Kemény. =D

Meridus bekopogott, de Hariana azt kérdezte, tud-e várni 10 percet. A varázsló válasza az volt, hogy akár 15-öt is, azzal gyorsan letessékelte Adarist az emeletről, a boszorkám meg még kikiabált neki, hogy "Szeretlek!". XD Ismeri Harianát, azt hiszem. XD Lett az 30 perc is, míg pihegtek, felöltöztek, Hariana rendbe szedte magukat és a szobát, mert azt kicsit leharcolták, aztán megüzente Meridusnak, hogy "Nyitva az ajtó.". A két varázslót a következő látvány fogadta: egy kidőlt emberfarkas az ágyon, előtte egy szélesen vigyorgó Hariana. XD Nem akarták tudni a részleteket. XD Meridus nekikezdett valaminek, amiből a nőm kábé semmit sem hallott meg, annyira a hatása alatt volt még az elmúlt órák eseményeinek, hogy csak felállt, odalépett a varázslóhoz és megölelte. Szerencsétlen azt se tudta, mit csináljon, úgyhogy jobb híján megölelte és meglapogatta ügyetlenül a hátát, a boszim meg azt mondta neki, hogy "Haragudtam rád, mert lehánytál, de most már nem számít.".

Miután sikerült komolyra fordítani a szót, összevetették, mit derített ki a két varázsló az Uwel paplovagtól, ugyanis míg Hariana a személyes kontaktust választotta a lehetséges örökösökkel, addig ők felkeresték a férfit. Azt már tudta a csapat, hogy a néhai király megőrült, egy feleséget boszorkánymester csinált ki. Felrajzolták a családfát, kiderült, hogy a feleségek közt nincs sok idő, az első halála után alig egy évvel elvette az új nőt a király, a második halála után Alibor anyjával volt együtt, de aztán megismerte Éjkertetőt és őt vette el. Azt hiszem, Alibor anyja végezte a kemencében, s Éjkergető az egyetlen, aki nem városi volt a királynék közül. Az Uwel szentély akkor került felállítása, mikor a boszorkánymester a városba keveredett. A karakterek rájöttek, hogy a hét gyerek a hét főbűnt képviseli, Malcolm a lustaság, Vermino a kapzsiság, Oktár a harag, Helmond a büszkeség, Ibella az irigység, Luxen a bujaság, Alibor pedig a falánkság. Karaktereink megint Orwellára gyanakodnak, de Meridus fejében már megfordult az is, hogy az őrült király nem tartotta be azokat a feltételeket, amiket Uwel szabott neki, ezért a hét retardált gyerek, a sorra haló feleségek, a király őrülete és a káosz a városban. Remélem legalábbis, hogy nem csak Dani gondol erre, hanem Meridus is, mert Hariana sugallata inkább ezt tartja felelősnek, főleg annak tudatában, hogy Meridus Uwel kegyét keresi. ^^

Mivel arra jutottak, hogy nem elég az élőkkel beszélni, bele kell túrni, mi történt még a múltban, ezért Hariana elment Éjkergető Fionához. A hölgy egy egyszerű házban él, semmi fellengzés, normálisan beszél, készséges, úgyhogy Hariana úgy gondolja, rendben van, de miután elhagyta a házát, valahogy felállnak a pihék a tarkóján, úgyhogy elhagyta a ház környékét, észlelhetetlenség, mágia elfedése, majd mágia felfedése varázslatokat alkalmazva körülnéz a házban. Egy pergament talált, Fionában nincs semmilyen mágia, a pergamen pedig üres, úgyhogy nagyon gyanús ez a Fekete bagollyal kapcsolatban és Hariana nem felejtette el, hogy még van dolga vele. Mindenesetre azt már tudják ebből, hogy Fiona nem boszorkány, a nőmben realizálódik, hogy Meridus kitörölt minden emléket a saját agyából, ami a Fekete Bagolyhoz tartozik, úgyhogy Ahmertinnel ketten maradtak titokgazdának. =) A fogadóban ezután az első és a harmadik feleség lelkének megidézésre készülnek, az lesz a következő kalandban, hogy a végére járjanak a rejtélynek. ^^

2014. január 23., csütörtök

Az első testékszer története

Sikerült rendbe tenni az utazás három napjának eseményét, amit a szerepjátékban átugrottunk. Első este Hariana hazament, mert nem hagyta nyugodni a lelkét, hogy bajba sodorhatja a szeretteit, leleplezhetik a csalásait, megtudhatják a titkait. Beszélt Nizzel, aki szerint a vajákos és Thalis nem igényel különösebb védelmet, a boszorkányom ezért Blegronttal kapcsolatban kezdte el törni a fejét. Következő éjjel meg is jelent nála, hogy egyeztessen vele, amit úgy döntött, kicsit másnak állít be, nem mondja el a férfinek az igazi okot. Ákossal leleveztük, hogyan is zajlott a beszélgetés.

Hariana háttal nekidőlt és felszegve játékosan a fejét nekiszegte a kérdést:
- Gondoltál már arra, mennyire vonzó lenne egy olyan ékszert viselni, amit a bőrbe szúrnak?
- Néhány rablón láttam olyat. Mélyen beléjük volt szúrva, és pont úgy nézett ki, mint a kardom markolata.
- Ezek szerint rossz jelentést kapcsolsz hozzá?
- Dehogy, a rablók kapcsolnak hozzá rossz jelentést. *röhög* Amíg jól néz ki, addig bármit viselek, akár Adarimot is a nyakamba veszem.
- Megnézném azt a mutatványt és szegény farkas fancsali képét. *nevet* Milyen ékszert választanál?
- Olyat, ami látszik, élvezze a város, hogy milyen jól nézek ki. Nézzen ki dögösen a lányoknak, és megbotránkoztatóan mindenki másnak!
- Fülbevaló? Nyelvékszer?
*nyelvékszerre felkapja a fejét* Nyelvbe? Remekül hangzik. Piacon végignyalni valaki fülcimpáját, miközben megcsillan rajta a nap fénye... Valerius lehet, el is ájulna!

- Akkor olívazöld követ teszek a felső részébe, a vörösest az aljába. És ha valaha kiveszed, miután beszúrtam, sose kapsz tőlem semmit. *hátrapillant rá a válla felett és bár mosolyog, Blegront tudja, hogy komolyan beszélt*
- Gond van? Esetleg ennek segítségével mindig tudni fogod, hogy hol vagyok?
- Azt anélkül is tudom, a női megérzésem veled kapcsolatban egészen jól működik. *kuncog*
- Rendben, nem veszem ki. Épp elég kellemetlen a berakása ahhoz, hogy ki-be szedegessem. *mosolyog, és tudod, hogy még ha meg is próbálják kivágni a nyelvét, ő meg fogja próbálni elharapni a kést, csakhogy a köveket védje*
- Bíztam benned. *jutalompuszit ad az arcára* Neki is állok. *menni készül*
- Mi az, ennyire sürgős? Gondoltam, az öreg Bemo malacát becsempészhetnénk Valerius szobájába.
- Ihletem van az alkotáshoz, máskülönben aludnom kéne.
- Ez nem alkotás? Ha gondolod, akkor kifestheted a röfit. *Vigyorog, mint egy ötéves*
*jót nevet* Tudod, hogy imádlak? *persze, hogy tudja, Hariana nem titkolja* Mindenképp megejtjük és ki lesz festve a röfi. *ígéri meg*
- Rendben, számítok rád. *kacag, majd felkap, és megölel* Na, utadra engedlek, látom, hogy fontos dolgod van. *nem tett le*
- Néhány óra múlva újra találkozunk, addig búcsúzz el attól az érzéstől, hogy nincs a nyelvedben semmi. *felcsillan a szeme*
*letesz, és kihúzza magát, mint akinek eddig is át volt már szúrva a nyelve, csak valami nagyobbal*
*megsimogatja a mellkasát, aztán otthagyja*
Harianára jellemző, hogy csak úgy befut, aztán elmegy, és amint kész van az ékszerrel, meg is keresi Blegrontot, hogy betegye a nyelvébe azt. Minden simán megy, aztán a boszorkám magának akarja az első csókot és a hév is elkapja, úgyhogy leteríti Blegrontot. A férfi alaposan meglepődik, hiszen nagyjából két éve báty-húg kapcsolat van köztük szigorúan, úgyhogy el is utasítja Harianat, aki tulajdonképpen örül ennek a fordulatnak, jól megölelgeti Blegrontot, aztán otthagyja és elkapja Ahmertint, hogy vissza tudjanak menni oda, ahol lenniük kéne. Később lesz böjtje annak, amit a bátyusával tett Hariana, mivel a következő éjszaka nem megy vissza Újpyarrszentesre, hogy ki tudja magát pihenni, ám az úton végig a lelkiismeretével beszélget, ugyanis azért ő is rájön, hogy ez hülyeség volt és összezavarhatta akár Blegrontot, ami megronthatja a kapcsolatukat. Ettől nagyon fél, úgyhogy szembe néz azokkal a dolgokkal, amiket nem ismerne el, hiszen megmaradt benne az, mikor Niz először mutatkozott előtte a saját alakjában, amiből megtanulta, hogy ha nem néz tükörbe, elfelejtheti, ő kicsoda. Arra készült, hogy negyedik éjszaka hazamegy beszélni Blegronttal, ám ugye beértek Tarinba és egy olyan szobája van, amiben nem lehet árnyajtót nyitni. =)

2014. január 20., hétfő

Továbbra is Noir kegyét keresve

No, kezdésnek annyi kiegészítést tennék az előző részhez, hogy a gorviki sötét bárd nem rabszolgának, hanem kémnek akarta kiképezni a gyerekeket, mivel ezt rosszul írtam. Sajnos nem derült ki számomra, hogy mi történt, míg én nem voltam ott, az, hogy Adaris mit tévelygett, rejtély és Meridus is csak gyűjtötte a titkait, ami kezdi bosszantani Harianát, de majd úgyis csattan ez a fiúkon, ha egyszer elszakad a húr a boszorkámnál.

Az úton Pusztakagylós felé Sidorral beszélgetett Hariana. Így hívják a falut, ahol megszálltunk, a fiú pedig az, akit Meridus keresett, az ő dédapjával van kapcsolatban a varázsló és a srácnak is tíz éves létére olyan kisugárzása van, hogy a legtöbben elé térdelnek, hogy tiszteletüket fejezzék ki számára. Értelmes, olvasott kölyök, aki nagyon kíváncsi is, de Hariana előszedte a mesélői tudását és például a Vérebekről azt mesélte, hogy farkassá tudnak változni, ezért értenek a kutyák nyelvén is. Megérkezés után Harianát jó fél óráig a faluk népe örömében dobálta, mivel ő nem állt ellen, míg Ahmertin ügyesen szlalomozott az emberek között, mivel ő nem szerette volna, ha emelgetik, feldobálják az égbe, ölelgetik. Néhány fiatal nő most is akadt, aki csorogva, csillogó szemekkel bámult rá, Hariana meg ennyit volt képes magában nagy boldogan hozzáfűzni: "Úgy imádom ezt...". Mikor végre túljutottak ezen, könnyű vacsorát kértek fel a szobába, amit Ahmertin hozott, míg a boszorkányom a három Noir szoborral társalgott. Harianát érdekelte a Fekete bagoly, akiről megtudta, hogy a világon az egyik legerősebb bárd, aki az alvilággal üzletel, valamilyen hosszú életű, önmagát jelenleg férfinek tartó lény, aki a kilétét sosem fedi fel, s nem vándorolnak a városai, hanem míg nem ott él, láthatatlanná, észrevehetetlenné, megtalálhatatlanná válnak. A hatalma biztosítása tulajdonképpen a többi bárd, akikkel egy hajóban evez és nincs semmiféle örökös, mint aminek Meridust kinevezték, csupán kellenek megbízható támogatók, védelmezők a városai részére.

Nem sokkal a beszélgetés után megjelent Meridus. Valahogy le volt sújtva, Hariana még nem láthatta ilyennek. Le sem akart ülni, olyan megrendültnek tűnt, hogy a boszorkám komolyan aggódni kezdett miatta, aztán előállt azzal a varázsló, hogy a Fekete bagoly megbízta, hogy törölje ki az emlékeiből a Vándorló falut és mindent, amit ott tapasztalt, vagy különben ő lesz kénytelen eljönni. Meridus nagyon meggyőző próbált lenni, de Hariana makacs és azt mondta, ő szeretne találkozni a Fekete bagollyal és nincs mitől félnie, hiszen ő semmiben nem fenyegeti őt, nem veszélyforrás a számára. A nőm ellenállása totál kibuktatta Meridust, amit noha Hariana nem látott, Dani azért elmondta, hogy a szobájába visszafelé menet azért elgondolkodott rajta, hogy visszavesz az agyak megrépázásából, kicsit lelkiismeretesebb lesz, több szánalmat tanúsít majd, mivel ez az eset alaposan megkínozza őt.

Alighogy kilépett, meghallotta Hariana azt a fület borzolóan kellemes férfihangot. Ahmertin a jelek szerint nem hallotta, nem látta, nem érzékelt veszélyt, ezért Hariana megkérdezte, hogy a hanghoz arc is tartozik-e. Hülye bagoly... megjelent szinte a boszorkányom szakasztott másának, csak némileg fáradtabb volt az arca, amivel alvás közben másolta le a külsejét. XD Hariana kicsit kiakadt ezen és eldiskurált a bagollyal, mivel az ő számára ez egy nagyon bosszantó tényező, hogy megleste álmában, hiszen reménybeli Noir papnőként az alvás-álmodás szent dolog, de a Fekete bagoly valami olyasmivel válaszolt, hogy nem nyúlt hozzá, akkor már nem ugyanakként az emberként ébredt volna Hariana, szóval semmi para. XD Hát... Na mindegy. =D Valahogy túllendült a boszim, a bagoly előadta neki magát, de Hariana néha eléggé nehéz természetű női egyed, úgyhogy mikor megkapta a két felkínált lehetőséget, miszerint önként hagyja, hogy a bagoly megváltoztassa az emlékeiben a pontos helyszíneket, vagy kitöröljön mindent, amit az elmúlt napokban megtudott és úgy emlékezzen rá, mint valamiféle álomra, Hariana még húzta az időt. Na erre bedurrant kicsit a bagoly és megjelenítette a boszorkányom szeretteit, majd mindenkinek levált a feje a nyakáról és a földre hullott. Nos... nem mondanám, hogy könnyű volt tartania magát, de azon túl, hogy kissé összeszorult mindene, nem nagyon mutatott semmit, s közölte a bagollyal, hogy a döntést rég meghozta és természetesen nem áldozat keverni, elfelejteni, melyik város hol fekszik pontosan, ő csupán még egy kis időt szeretett volna nyerni, mert bár nem a legjobb abban, hogy kifejezze az elismerését, az érdeklődésével erre próbált utalni. Hariana ebben az incidensben eldöntötte, hogy a bagoly egy seggfej és van olyan információ, amire nem kíváncsi, mert bár érdekes lenne egy kellemesebb találkozás a Fekete bagollyal, azonban ha az nem változtat a viselkedésén, inkább nem tiszteli meg a társaságával. XD Mindenesetre azért kapott ő is némi meleget a bagolytól és azért cserébe, hogy emlékezhet információkra, tartozik valamivel a bagolynak, aminek teljesítésére idővel sor is kerül, ebben Hariana biztos. Ami még érdekelte, hogy a bagoly hogyhogy ennyire jól és frissen informált, mire kiderült, hogy az elméjüket kevesen tudják jól védeni, úgyhogy Hariana azon kezdett el gondolkodni, hogy ki kell találnia valamiféle védelmet azoknak, akik fontosak a számára, hiszen őket is meg akarja védeni, meg a saját titkait is. Semelyik csaló nem szereti, ha leleplezik a trükkjeit, na. =)

Másnap Meridus az ágyban egy vörös-szőke hajzuhatagot, egy meztelen karral ölelt Ahmertint és egy nagy kupac takarót talált. Szerencsétlen varázsló annyira be volt rezelve, hogy mi történt Harianával, mivel hallotta az emlékmásító dallamokat, hogy az elmondhatatlan, a nő meg tök lazán megigazgatta magán a ruháit, s elvonult paraván mögé felöltözni. Nagy kő eshetett le a férfi szívéről, hogy nem mosta nyáladzó zombi szintűvé Hariana agyát a bagoly, s tudta azt is, hogy a tudásnak ára van és a boszorkám helyett is fél, azonban az a helyzet, hogy a nőm olyan mélyen és szentül és rendíthetetlenül hisz abban, hogy Noir a kezébe vette, a szerencse az ő oldalára kattant, ha erre van szüksége, hogy attól már esztelenül vakmerőnek tűnik. Hariana hisz, kész és ha nem jön be neki, akkor Noir úgy akarta, hogy most a balszerencse legyen az ő osztályrésze, ennyi. =D Mire Adaris megérkezett, Hariana már felöltözött, Ahmertin meg akkor kászálódott ki az ágyból. XD Szegény Adaris azt hiszi, hogy álmában bolyongott valami bárdokkal teli faluban, Hariana és Meridus meg teljes meggyőződéssel: "... Igen! " és mi Danival fetrengtünk a röhögéstől. XD

Nagy ünneplés kerekedett Pusztakagylóson, töménytelen mennyiségű kaja, pia, zenebona, ami kell, s mivel Sidor is tiszteletét tette reggel Harianánál, hogy mit javasolnak neki, előbb dédapját látogassa-e meg, vagy menjen előbb Újpyarrszentesre, a fiú ment velük. Asszem, Adaris gondoskodott az útról a buli után, s a boszorkám hazaérve örömvonítással jelezte érkeztét, erre elég gyorsan előkerült Blegront a hatalmas farkasa hátán és Hastin, no meg még néhány falkatag. Sidor mindenkiből kiváltotta a tiszteletet, az egész partiban egyedül Fischu dobta meg a próbát, szóval Hastin tisztelettel meghajtotta a fejét, Blegront meg féltérdre akart ereszkedni, csak a farkasán ült, úgyhogy lezúgott róla. Hariana jól kinevette, de aztán megszeretgette a bolondos bátyusát, s persze a hatalmas farkasnak is kijárt némi jutalom. Elújságolta, hogy remek kis kalandban volt része, hozott is ajándékot a városnak, azonban először egy bizonyos személynek szeretné megmutatni, mert tudja, hogy sokat fog jelenteni számára és látni akarja az arcán, hogy sikerült kibillenteni a lelki nyugalmából. Az egész nagyon viccesen sikerült, az én fejemben már keveredik, mi mit követett, azt hiszem, Hariana elmesélte a kalandját és kerekedett egy kisebb ivászat is, mivel egy félrészeg Blegronttól kapott egy csomagot, amire azt mondta, hogy ha megtalálja a dinka Noir papot, adja neki oda, ajándék, aztán rávetette magát egy fickóra, aki amúgy Thalis mester. X"D (Közben Ákos rendbe rakta kicsit ezt a szitut a fejemben, mely szerint volt pia Blegrontban valóban, de az unokatestvérének, a lovászfiúnak, Nilennek - aki ugyancsak Niz - küldte a fél csirkét. XD) Na itt volt az a pont, ahol arra hivatkozott, hogy lepakolna, úgyhogy hazament. Nizen már az ajtója mellett a házfalnak dőlve várta, Hariana meg vigyorgott, mint aki begombázott. Lepakolt, hiszen hurcolja magával az alkimista kislabort, gyertyakészítő szettet, tarisznyát, növényes táskát, meg hát odaadta Nizennek Blegront ajándékát, ami egy félig elfogyasztott sült csirke volt. XD Ahmertin örülhetett neki Niz két farkasával, miután lepakolta a három szobrocskát, méghozzá úgy, hogy a férfinek hátat kellett fordítania, be kellett csuknia a szemét és Hariana rászólt, hogy ne csaljon, Nizen meg azt válaszolta, hogy már túl jól ismeri. XD

Szegény Nizen annyira kibillent, hogy lehullott róla az álcája és Nizként, döbbenten, meglepetten, örömködve állt Szerencse, Álom és Csalás előtt, akik természetesen be is mutatkoztak neki a már Hariana számára szokott módon, kivonták őket a pillanatból. Úgy tűnt, Niz vagy sokkal jobban képes értékelni azt a kegyet, hogy Noir három ősi ereklyéjével beszélhet, vagy kevés ekkora megtiszteltetés érte, mindenesetre nagyon cuki volt, hogy mennyire zavarba jött. Persze Harianát a karjaiba kapta, de a beszélgetés alatt Szerencse intézett nekik egy kis balszerencsét, úgyhogy Niz leejtette Harianat, aki erre csak röhögött. Mivel Noir úgy érzi, a boszorkányom még a balszerencsét, mint a szerencse másik felét nem fogadta el, még nem érdemelte ki a kegyét, azonban biztosítja számára a lehetőséget a következő, a mostaninál veszélyesebb küldetés során, ami Sidor kísérése lesz a dédapjához.

A három ereklye úgy döntött, kényelmes számukra Hariana kis otthoni szentélye, ott kívánnak lakni, ami eléggé megijesztette a boszorkányomat, mivel ő ugye a városnak hozta a szobrokat, nem szeretné, ha emberek járkálnának az Ahmertinnel közös otthonában, a pláne meg az a sztoriban, hogy a szobroknak tökéletes rálátásuk van Hariana ágyára. XD Megjegyzést is kapott, hogy ugyan már, ez nem nagy dolog, mások is látják őket, ha két hegy között elterülve szeretkeznek... X"D Na ebbe még Niz is belepirult, Hariana meg belebokszolt a vállába, hiszen ez az ő perverziója volt és az ő hibája. XD Ahmertin a háttérben a csirkét falva nem vette a lapot, úgyhogy Hariana nem éppen csupán célzatosan megkérte, hogy tegye ki magát és barátait a házból egy kis időre, majd előkereste azt a ruhát, amiben először járult Nizhez nászolni, s ráterítette a szobrokra, hogy ne leskelődjenek. XD Nem mintha így nem láthatnának akármit és mindent, meg úgy alapból nem Noirnak lenne ajánlva az együttlétük, de legalább ennyit meg akart tenni a lelkibékéjük érdekében. XD

Másnap Ahmertin hazajött reggelit készíteni a bolond boszorkányának, Hariana meg előkészült a következő kalandra, levelet írt Pietrának, amiben elmesélte a kalandját, a három szobor megtalálását, megkérte Nizt, hogy sajnos nélküle a kötelességei miatt, de adja át a városnak Noir elveszettnek hitt ereklyéit, melyek természetesen maradnak az otthonában és ha visszatér, kidolgoz egy rendszert, ami alkalmat nyit a városiaknak is, hogy bizonyos időközönként látogathassák a szobrokat, méghozzá a Noir szobornál, nem az otthonában. =) Sidort is kicsit körbevezette a városon, bemutatott neki néhány vérebet, elvitte a vajákos asszonyhoz, aki hozta a formáját, Hariana pedig kért tőle néhány füvet még az útra, végül a két varázslóval együtt felkerekedtek négyen és elmentek Tarinba.

Bevallom, engem az foglalt le, hogy megértsem újra a drágakőmágia részt a könyvben és kiötöljek valami védelmet Hariana szeretteinek, mivel az utazás három napján minden este visszament az otthonába néhány órára drágaköveket csiszolni, ékszereket készíteni, amik megvédik az elmét, úgyhogy nem igazán tudom, hogyan jutottunk el Sidor dédapjának rejtekhelyére, azt tudom csak, hogy út közben találkoztunk valami idegesítő földmanókkal, akik egy szeles hegyről akarnak egy nagyobbacska drágakövet. Hariana ilyeneken gondolkodott, hogy Blegront nem igazán hord ékszert, gyakran vetkőzik, mivel szeret a női szépség és az örömök oltárán adózni, tehát neki mindenképpen valami olyasmi kell, ami vagy férfias, vagy vagány, de semmiképpen sem szabadulna meg tőle még szeretkezésnél sem. Na mi ilyen? Hát a bőrbe szúrt ékszer, úgyhogy Hariana az orvoslás 3-mal neki fog állni pirszingelni. =D Ha kidolgozom, milyen védelemre lesz szüksége Blegrontnak, szerintem kap egy vagy két fülbevalót, annyi választási joga lesz, hogy hányat és hova kéri. Nizzel még tárgyal erről, bár a boszim úgy gondolja, a hit pajzsot képez számára, őmiatta nem kell aggódnia, inkább azt vitatná meg vele, hogy Thalis és a vajákos mennyire szorul bevédésre ilyen szempontból, Pietrának is gondolkodik valami szépen, s neki is fülbevalót szán, de vele majd egyeztet, ha Niz úgy véli, veszélyforrás lehet, s végül Ahmertinnek is töri a fejét valami szépen. ^^ Menő lenne egy hatalmas fehér farkas lila szemekkel és karikával a fülében, nem? XD

Mindenesetre Hariana rájött, hogy érdekli őt az a kő, amit a földből előbújó manók említettek, neki jól jönne, meg ha már itt van és a kutya nem kíváncsi rá, az úton sok haszna nem volt senkinek belőle, hogy ők is mentek Ahmertinnel, kitalál magának valami érdekeset. Egyetlen baja, hogy a szobában sehova se tud árnyékajtót nyitni, mivel a fal felülete nem sima, az ajtó faragványos, szóval innen közvetlenül nem jut haza és ez frusztrálja.

Ha lesz TP osztás, fejleszteni akarom a pszijét és a héten ki kell találnom az ékszereket is, mi hogy legyen, szóval lesz dolgom kaland előtt. =) Kíváncsi vagyok, mi vár ránk Tarinban, a törpök városában... =)

2014. január 16., csütörtök

Az eltűnt gyerekek rejtélye

Sikerült beoltani Meridust lefekvés előtt a "felhízlalnak és megesznek" témával, reggel pedig mivel Adarist nem tudta felkelteni, Ahmertinnel hárman eszegettek. Még nem volt rá példa, hogy nyolcfogásos reggelit kapott volna valaki, legalábbis a karakterek életében, hát ennek is eljött az ideje, úgyhogy kezdett helytállónak bizonyulni a boszim feltételezése, de pimasz módon elcsent belőle néhány falatot. Meridusszal tökéletes egyetértésben voltak, úgy gondolták, ha elfogy, kapnak még, az meg aztán csak rá tartozik, mit csinál a reggelijével, akár a falra is kenhette volna. =D Miután belaktak, menetfelszerelésbe bújtak és már indultak is a hegy felé. Egészen gyorsan odaértek, nem volt semmilyen buktató, s sikerült keresztbe húznunk egy picikét Ákos számításait, mivel nem használtuk ki a szétválásra kínálkozó lehetőséget, Meridus hallgatott Hariana megérzésére, s bár a kapcsolati fonál másfelé vezette volna őt, úgy döntött, akár a boszorkám ugyanoda vezetheti őket, csak egy másik útvonalon. Ahmertint farkas alakba változtatta Hariana, így a nyomolvasás és a védelem is megvolt, hamar meg is találtak egy bejáratot. Tök sötét honolt odabent, ám sikerült megtalálni egy viszonylag kicsi kőszobrot, ami a földön hevert.

Hariana szemei előtt életre kelt és egy gyermek alakját öltötte, aki ismerős volt neki az álmaiból. Megkérte őt, hogy állítsa rendes pozíciójába, mert bár nem gémberedhet el a nyaka, attól még jólesne számára, ha nem oldalvást feküdne. Míg Hariana cselekedett, észrevette, hogy Meridus és Ahmertin értetlenül, meredten bámulnak rá, de épp csak rájuk mosolygott, már tért is vissza a gyerekhez. A beszélgetésből kiderült, hogy ő Noir három szobrából az egyik, Szerencse. Egy gorviki tolvajlány markolta fel őt, Álmot és Csalást, mivel tömör aranyból vannak mindhárman, hogy pénzzé tegye őket, csakhogy Szerencsének volt olyan szerencséje, hogy kipottyant a lány zsákjából. Kedélyes beszélgetés kerekedett Hariana és Szerencse között, főleg, mivel Szerencse semmit sem tud, de mindenre helyesen felel, ezáltal a boszim információéhsége feltámadt. ^^ A szobor visszakerült korábbi helyére, megtudta Hariana, hogy míg ő vele beszélget, addig csak másodpercek telnek el, amiben ő dermedt.

Hátrahagyták Szerencsét és elindultak megkeresni a gyerekeket, Álmot és Csalást. Ahogy haladtak felfelé a hegyen, nagyobb vájatokat találtak, melyekből arra gondolkodtak, az egykori orkok lakhelye lehetett, akiket megöltek a Noir hívők abban a hatalmas csatában. Ahmertin farkas alakban, láthatatlanná tévő köpenyben bemerészkedett az egyik helyre, majd visszatért és beleharapott Meridus lábába. Nem nagyon, de aztán emberalakban megjegyezte neki, hogy még mindig nem finom. XD Szereti heccelni a varázslót, a nőm meg imádja a humorát. =3 Ketten mentek előre, odabent rég nem használt kínzóeszközök voltak, cellák, melyek legvégén az egyikben rátaláltak a gyerekekre. Az a fiú, akit Meridus keresett, olyan karizmával bírt, olyan belső ereje és méltóságteljes tartása volt, hogy Hariana kis híján meghajolt előtte. =) Kiszabadították onnan a gyerekeket, a fiúval sokat beszélt a boszim, érdekelte, mivel nagytudású a srác. Az egyik cellában az ágy alatt megtalálták Csalást és Álmot is, végül Szerencsével kiegészítve Hariana és Ahmertin magával vitte őket, mivel Noir szobrai úgy döntöttek, új szentélyre vágynak, hiszen ezt már nincs, aki látogassa, aki ismerné a helyet. És hol lesz az új szentély? Na hol? Igen, Újpyarrszentesen. ^^ Hariana alig várja, hogy hazavigye a zsákmányt és megmutassa Niznek. =D

Persze a kalandnak itt még nincsen vége, az egy dolog, hogy Uwell lovagok kíséretében egy hatalmas kerülővel visszatértek Harianaék a gyerekekkel a faluba, addig Meridus a megtalált gorviki lány által hívott sötét bárdok kivégzését nézte meg a Vándorló faluban, ugyanis a Fekete bagoly elég vérmes típus és nem szereti, ha bárki beleavatkozik az ügyeibe. =) A gorviki lány egy sötét bárd, aki rabszolgákat akart faragni a gyerekekből, de csúnyán nem jött neki össze, Meridus megrépázta az agyát, az utána küldött társait pedig a Vándorló faluban kivégezték elég látványosan. =)

Nos... Még van egy Adarisunk, aki külön úton járt, Hariana információéhsége, Meridus titkai... Lesz itt még kaland. =D

2014. január 13., hétfő

Összehasonlítás

Gondolkodom Thezián és Harianan. Thezia tudást akar, minél több mindent megtanulni, hogy megvédhesse magát és kiemelkedhessen abból, amiben benne élt. Hariana minél több ismeretet akar szerezni, információt a világról, hogy minél több mindent tudjon kombinálni, az álcái, trükkjei széles körűek, változatosak és valóságosak lehessenek.

2014. január 4., szombat

Kudarcba fulladt kaland

Hónapok óta szerveztük ezt a kalandot, nagyon sok időpont ugrott különféle beszervezések miatt a december folyamán is, így került át végül az újévre a kráni kaland folytatása. Mielőtt útnak indultam, átolvastam az előzményeket, hogy biztosan képben legyek, majd mire megérkeztem, már szinte mindenki ott volt és a mi oldalunkról meg lett beszélve nagyjából minden. Leültem, rájöttem, hogy nem hoztam el a MAGUS könyvem, amin tök kiakadtam és menni akartam érte haza, de mondták a srácok, hogy van elég könyv, most már el ne menjek, ha már megérkeztem, Bene meg így mellékesen mondta nekem, hogy ő kérdezte otthon, kell-e. Kedvem lett volna vele kiabálni, de végül csak annyit feleltem, hogy nem hallottam, azt meg elfelejtettem nagy idegességemben hozzátenni, hogy MAGUS kalandhoz MAGUS könyv MINDIG kell. XD Na mindegy. Thezia kapta a legtöbb tapasztalati pontot, mert bár voltak helyek, ahol nem volt túlságosan aktív, de amikor bevetette magát, akkor nagyon kellett és jókat lépett. Fischer is lent volt, hogy meghallgassa, hogyan nyírjuk ki a raquant, mondtam neki, hogy mivel Theziánál van Ignatio botja, rá is szükség lehet, meg dolgozza ki a Godoni vízmágiát, mert Thezia meg fogja keresni, ha hazatér Kránból. =)

A kalandot úgy nyitottam, hogy Thezia kapott tőlem egy sugallatot, hogy a kifogyott manáját pótolnia kell, hiszen megérkezett a piramishoz, ahova az útja vezette, így lehúzott egy hatalom italát, aztán lefeküdt aludni. Álmot látott, melyben selyemtalajú mindenségben állt, körülötte a teret elnyelte a sötétség, előtte pedig egy kőtrónuson egy csodaszép, napot sosem látott fehér bőrű, ezüstszín hajú, fekete szemű nő ült, akinek ajkai vérvörösek voltak. Dallamos hangon szólt, tulajdonképpen azt mondta Theziának, hogy van benne egy érzés, aminek nem szabadna már benne lennie, ezért ha amellett kitart és sikerrel jár, ő szemet huny efelett és úgy tekinti, mintha sosem létezett volna. Thezia úgy gondolta, a rendje vezetőjével beszélt, aki közölte vele, hogy ő sem saját akaratából, sem más kérésére nem indít ellene hajszát, hogy megöljék, azonban másról nem kezeskedhet, de hát Thezia választott mindent vagy semmit életmódot, s mivel nem lehet belőle valószínűleg sosem az a tökéletesség, aminek a céljának kellene lennie, ezért tulajdonképpen a vezető megtagadta őt, ami egy igazán jó végkifejlet egy árulóval szemben, ha azt vesszük. =) Sikerült semlegesre kihozni a dolgot, ami tényleg jó, na. =D

Miután folytatták útjukat, találkoztak a másik csapattal, Serafinnel és Niel Eldurral, akik haragudtak Theziára azért a tenger közepén való szigetre rángatásért és még jobban, mert ott hagyta őket a nőm. Ott volt még Ynalis, aki új nevet viselt és a külseje is egészen szalamandraszerű lett, Trall, aki Zöldnek az orkja, de szegény Zöld gyomorrontással ült otthon a porcelánbuszon, úgyhogy Robi játszotta ki a karakterét és Revan is megkerült, aki Iminek a karaktere. Ő szintén távol maradt, Robi egészen jó mentőt talált ki neki, miért nem mehet be Ranagol templomába, méghozzá azt, hogy egy másik lélekkel osztja meg a testét, aki azonnal a túlvilágra kerülne, ha átlépné a kaput. Thezia úgy döntött, a maga mellé állított Borkir elég lesz, nem citálja be mégis az akaratával - megbélyegzés csókja miatt - Revant, így hatan vágtunk neki a kalandnak.

Megkezdődött természetesen a szópárbaj a két tűzvarázsló és Thezia között. Igazából arra jöttem rá, hogy a boszorkám imádja azokat a célokat, amiket látszólag lehetetlen elérni, hiszen eddig mindig sorra vette őket, és hát... a leglehetetlenebb mind közül, hogy megszerezze Serafint. Amióta csak találkozott vele, állandóan cseszteti és flörtöl vele, az meg észre sem veszi, szerencsétlen Thezia meg egyre lazábban veszi, mégis egyre jobban dühíti, hogy ennyire fatökű. XD Bár most már valószínűleg fél is tőle, hogy tudja, boszorkány, ráadásul Niel rákérdezett, miért olyan fontos neki ez a kráni út, s addig nem lépett egy tapodtat se, míg valami választ nem kapott. Thezia megint a mindent vagy semmit alapon visszakérdezett, hogy egy nyolc éves kislány elég fontos indok-e arra, hogy sikerrel térjen haza. Hát ott azért volt egy nézés, ő pedig megmondta, hogy a rendben ő senki, sose nem is lesz valaki, ellenben mindig béklyóként fogják kötni és ráncigálni, ezt az életet pedig nem akarja a lányának, ezért valami olyasmit kell tennie, amivel tisztelet vagy tudást szerez, lesz valami adu a kezében, amivel kiválhat a rendből, illetve aminek a segítségével pártfogókat szerez az ellentáborban. Utóbbira is utalt, hogy e célból van nála Ignatio botja, hiszen meg akarja keresni a varázsló örökségét. Ezzel nőtt némileg talán a két tűzvarázsló szemében, s elásták a csatabárdot végre ők is.

A piramisban egy gyerekkel találkoztak, aki hívott egy papot. A srácok azt javasolták, hogy foglyuk el, vegyük rá, hogy megidézze a raquant, de Thezia szerint a diplomáciai lavírozással többre mentek, így végül beszéltek a Ranagol pappal, pontosabban Serafin ráparancsolt. XD Thezia és ő egyezkedtek vele, mivel a férfi nem beszéli olyan jól a nyelvet, mint a boszorkám, végül beljebb lettek kísérve a piramisban és le lettek téve egy teremben. Három órát kért a pap, hogy előkerítse a főpapot, négyet vártak rá a karakterek, az alatt Thezia igyekezett szóra bírni a két tűzvarázslót, mi történt velük az elmúlt években, mit tapasztaltak Kránban - mivel ha csak Serafint kérdezte volna, az nagyon egyértelművé teszi, hogy őt Niel annyira nem érdekli XD -, végül visszatért a pap, hogy küldött valakit a főpapért, talán néhány napon belül találkozhatnak vele a karaktereink.

Hát... azt hiszem, ez volt az a pont, ahol a hat játékosból előbújt a pszichopata és szegény Robi hiába dolgozott annyit, hogy bevezesse őket a Ranagol papok tanulási fázisaiba, néhány emeletet feljebb csörtettek, majd mindenáron ki akartak jutni a piramisból. Ezt Thezia segítségével oldották meg, aki üzent Revannak, hogy rakjon kint tüzet - mivel a korábbira az orkok nem figyeltek eléggé és kialudt -, aztán amikor ez megtörtént, a tűzvarázslók tűzkapuján keresztül kijutottak. Ezután felbőszülten mindenki a piramis tetejére ment, ahol lávafolyamok és egyéb finomságok kíséretében nagyjából a földig kívánták rombolni a papi akadémiát, ezzel a küldetés két harmadán átugorva. Nos... némi veszekedés után Robi elfogadta, hogy megolvasztották a fiúk a piramis oldalait, az omladozni kezdett, túlfeszült, az emberek bent megfőttek, végül a nyomás hatására először összerogy, majd később a bent rekedt forró levegő hatására akár fel is robbanhat. Fischer közölte velem a játék végén, hogy kivételesen én voltam a legszelídebb a pszichopaták közül, ami nagy szó, de komolyan. A srácok habzó szájjal dolgozták ki, hogyan tegyék egyenlővé a földdel a piramist, úgyhogy ha egyszer hazatér minden karakter, nemhogy hősként fogják emlegetni őket, de imákba foglalják a nevüket és legendák fognak szólni róluk, hiszen eltüntettek egy ranagolita papneveldét és kiiktatták néhány évre az utánpótlást, végigmentek a zarándokúton, eltüntettek egy hegyet Ignatio felrobbanásával, megöltek néhány egzotikus fajt, mint a kráni csirkét, wargot és wiwert, legyőztek egy akvírt... És még nincs vége a kalandnak, ugyanis a piramis csúcsán ott maradt egy tükörszerű, kétdimenziós háromszög, ami valószínűleg átjáró a raquanhoz és a főpap, amelyik ezt létrehozta, elporladt a lávában. XD

És Thezia mit tanult meg? Hogy valamilyen varázslónak kell lennie ahhoz, hogy igazi hatalmat érezhessen a kezébe. Úgy tűnik neki, hogy Sogron befogadná, Ynalisból is valami hihetetlen szuperlény lett, ráadásul a boszorkányom a piramis tetején a tűz és lávatenger közepén ácsorogva nagyon is felismerte, hogy Sogron szolgálatában nem égne el egyetlen máglyán sem, ami egy igazán előnyös dolog volna. Mondtam is a srácoknak, hogy ahhoz képest, hogy orwellánusként kezdett, mondván, a szabad élet és a pusztítás nem is rossz, eléggé fejlődik a nő, mert átmegy majd kradistába és lehet, hogy sogronistaként végzi. XD Mármint az az elszántság és tudásszomj, ami uralni fogja, míg Ignatio örökségét keresni, kradistává teszi, de Thezia ebben a kalandban komolyan megfontolta, hogy valamilyen módon szert tesz a tűzmágiára és beáll a tűzvarázslók mellé. Igazából nem csak a hatalom és a védelem szól emellett, hanem talán végre megszerezheti Serafint is. Hány éve is próbálja elcsábítani? Tíz? Valahogy így... Nos, ez eléggé sérti a büszkeségét. =D Thezia nem érzelmes típus, de vannak érzések, amik azért még nem döglöttek ki belőle, s ilyen a düh. Hát... az baromira dühíti, hogy ez a ficsúr lenézi. XD Bár ha jobban belegondolok, fogalmam sincs, mi lenne, ha lehúzhatná a megszerezendő férfiak listájáról... Nem mintha olyan hosszú sor lenne nevekkel, sőt, tulajdonképpen egy-kettő ha van rajta és Thezia azt is hamar belátná, ha elvenné Serafin akaratát, a rabszolgájává tenné, már csak egy unalmas, különlegességét vesztett rongybaba lenne. Számára Serafinben pont az az izgalmas, hogy nem csak vadul lángol, de az érzelmei ugyanilyenek, heves, robbanékony, pusztító. Szerelemre ne gondoljon senki, Thezia arra képtelen, számára csak elismerés létezik és akit elismer, azt valahogy a magáénak akar. Ha sikerülne valamilyen magabiztosságot szereznie, hogy meg tudja magát védeni, nem fogják tudni többé olyan könnyen sarokba szorítani és már a rend sem kajtat utána, lehet, hogy megszűnne benne ez a birtoklási vágy az erős férfiakkal szemben. De azt hiszem, ez sosem fog megtörténni. =D

2013. december 23., hétfő

A fekete bagoly városa

A várva várt folytatás. =) Meridust felkereste Berill, akiről azért nem meséltem, mert Hariana nem igazán találkozott vele, egyszer látta talán a férfi társaságában és nagy eséllyel nem ismerné fel, mert takarva volt az arca, s nagy valószínűséggel később sem fog találkozni a két nő. Mindenesetre Meridustól azt kérte Berill mestere, hogy keresse meg az unokáját, asszem legalábbis, hogy az unokája a kisgyerek, akit elraboltak. Eközben Hariana megint azt hallotta álmában, amint Noir a három évvel ezelőtti nyáron suttogott a fülébe: "Az utad során kegyemet is meglelheted, mondjuk egy elveszett gyermek képében.", majd felriadt. Egy rövid ideje kísértette ez, amiből sejtette, hogy hamarosan elérkezik az ő ideje, de Ahmertin minden alkalommal körülkémlelt, hátha veszély fenyeget. Alighogy mindketten teljesen megnyugodtak, Hariana meghallotta Meridus üzenetét. Elkezdett kuncogni, megmondta a farkasnak, mit hall és hozzátette, hogy nem tud neki válaszolni. Dani elárulta, Meridus úgy hitte, Hariana merő passzióból nem válaszol, úgy fogalmazott, "mert egy szemét köcsög", én meg úgy röhögtem... XD

Nem sokkal ezután ideges kopogás hallatszott a bejárati ajtó felől, s Ahmertin lett kiküldve, mivel Hariana pusztán egy hálóinget viselt, melyről sem az nem mondható el, hogy sok bőrfelületet takar, sem pedig az, hogy igazán sokat bíz a képzeletre. Gyorsan egy színes, puha köntösbe bújt, majd kiment a nappaliba, ahol Meridust találta. Szegény fickó előállt volna mindennel, de a boszorkány csak leguggolt a farkasához és megkérdezte tőle suttogva, hogy mehet-e, majd emberré csókolta. XD Azzal magyarázta, hogy Meridus nem egyszer utalt rá, megismerné Ahmertin gondolatait az arénában történtekkel kapcsolatban, erre most biztosít lehetőséget. Persze amint megtudta, hogy valahol gyerekeket rabolnak, rácsukta az ajtót a varázslóra, hogy ők a meztelen Ahmertinnel felöltözhessenek. XD Nem tartott sem túl hosszú ideig, sem túl sokáig, mégis csak egy nőről van szó, aki ugyan utazó ruhát vett, csizmát, nadrágot, könnyű mídert, rá egy kabátszerű felsőt, de azért adott arra, hogy nőiesnek tűnjön, kicsit hátrafogta a haját díszes hajtűkkel. Telepakolta a tarisznyáját mindenfélével, Ahmertin is a magáét, s mire kiléptek az ajtón, már ott várta őket egy Adaris is. =D Persze nem Hariana lett volna, ha elmegy köszönés nélkül, úgyhogy továbbállt Hastinhoz. A férfi már felkészülten várta, mivel korábban üzent neki - hála a megbélyegzés csókjának -, s bolondos szerelmes párhoz illőn búcsúztak el egymástól. Azért azon jót röhögtem, mikor becézni akarta a boszorkányomat és azt mondta neki, "Hari". XD Erre a boszorkám úgy nézett rá, hogy a férfinek nem volt szüksége gondolatolvasó képességre meg hatos lélektanra, hogy egyértelmű legyen számára: "mindjárt kapsz egy harit/mindjárt veszek belőled egy harit", úgyhogy hozzátette: "...ana". XD Tulajdonképpen még illik is rá ez a becenév, a harapásnak lehet a szinonimája, ami további alternatívákat von maga után, amit a képzeletre bízok, Hariananak is megvan a maga elképzelése erről. =D Nem haragudott ő, Nizre - bármelyik alakját is viselje - nem lehet. =D

Esett szó Meridus elásott férfiasságáról - elfeledhetetlen, kihagyhatatlan téma. Esett szó Meridus megváltozott külsejéről, aki hosszabb időt töltött egy nomád sámánnal az elmúlt három év alatt, így az öltözködése és a gondolkodása is erősen formálódott ebbe az irányba, ami szerintem előnyére vált. Esett szó arról is, miért gyűltek hárman össze, el is indultak a nagy kalandra. Antoh könnye mellé települt három falucska, s ők az egyikben jártak, hogy megtudjanak valamit az elrabolt gyerekekről. Mivel éjjel érkeztek, alvással indítottak, majd másnak nekikezdtek a kutatásnak. Már vártak rájuk, Meridust ismerték is, szóval Hariana elkezdte magát igen feleslegesnek érezni, mivel a személy megkeresése kunsztot a varázslók is elsajátították és tulajdonképpen nem sokat tudott tenni az ügy előremozdítása érdekében, így jól megsértődött a varázslókra, szegény Ahmertin hallgathatott vagy tíz percig egy hisztirohamot, míg a hegy felé követték a kisgyerek nyomát. Zeneszót hallottak éjjel, a gyerekek pedig felöltöztek mindennapi ruhába és elmentek otthonról, nem is elrabolták igazából őket és a nyomok, varázslat a hegy irányába mutatott.

A hegy előtt egy valaha volt csatamező tisztása fekszik, ahol orkok és emberek csaptak össze, majd Noir hívők csatlakoztak az emberekhez, akik a hegyekben laktak, s így minden ork kipusztításra került. Hariananak az a gondolat fészkelte magát az agyába a különféle elejtett mondatokból, hogy talán a Vérebek "ősei" innen származnak, innen vándoroltak át a fél kontinensen és telepedtek le végül Újpyarrszentesen, ezért küldött egy "mms-t" Niznek, amiben a hegy képét küldte el és egy kérdést: "Hajdanán a Vérebek járhattak itt?". Hariana tudja, hogy fontos szerepe van ennek a helynek mind a küldetés, mind pedig Noir kegyének elnyerése szempontjából, ugyanakkor úgy érzi, valami kapcsolat van a hegy és a Vérebek közt, amire Niz csupán annyit mondott, utánanéz. =) Tiszta vicces, mert Hariana egyszerre lett nő és totál bolondos a férfi mellett. A varázslók egyelőre az utóbbit kapják, de töményen, én meg tökre élvezem. XD

Az egykori csatamezőn most egy csupa bárdokból álló falu áll, a Vándorló falu, amit a bárdok épületestől átköltöztetnek időszakonként máshova. Elképesztő erejük van ezek szerint, még a varázslók is lehidaltak. Hariana azért nem, mert nem fogta fel, ehhez mekkora erő kell, ő úgy gondolja, biztos van bárdkör is, ami sokszorozza az energiát és úgy megoldható. A fekete bagoly a vezető, akiről semmit se tudni, még azt se, mikor teszi tiszteletét, ráadásul a templomban kiderül egy mágikus tekercs segítségével, hogy Meridus valami leszármazott és mindjárt rangra is emelik. Szerintem Hariana be fogja játszani, hogy túl szép ez az egész, hogy igaz legyen és nehogy aztán az legyen belőle, hogy tejben-vajban fürdetik, majd a megsütik főfogásnak. XD Hariana érzi, hogy itt semmi sem az, aminek látszik és emiatt el fog kezdeni nyomozni. Meg elég tanácstalan volt, ezért az első éjszakán kért egy jósálmot. Az a kínos, hogy nem igazán emlékszem rá, mit álmodott, csak arra, hogy hegyet mászott és a hegy belsejében talált három gyereket és a középső a két szélsőre mutatott, mondván, bennük megtalálhatja Noirt.

Ezek alapján a hegy lesz az ő fő célpontja, de Hariana a Vérebeknek köszönhetően azért azt is érzi, hogy Meridus és Adaris most az ideiglenes falka tagja és vigyázniuk kell egymásra, össze kell dolgozniuk, szóval érdekes kalandozásnak néznek elébe. =D

2013. december 21., szombat

Fiúk...

Pofakönyvön csoportos üzenetben boncolgatják a fiúk Ahmertin és Hariana kapcsolatát azon apropóból, hogy a sztoriba beletettem figyelmeztetésnek a zoofíliát és a nyílt szexet, erre Dani írta, hogy már valami komolyat várt, erre lelombozódott, hogy csak ennyi. XD Ehhez képest le se bírta tenni, hajnal egyig olvasta és azt mondta, nagyon jó, a fáradtsága pedig az én hibám. =D Hát én büszke voltam magamra, főleg, mert Norbi is megdicsért, Ákos is nagyon élvezte az olvasást és Fischer is belekezdett. =D

Na szóval megy a duma a fiúk közt, Ahmertin mi, mennyire reális a zoofília... XD Ezt azért hoztam fel, mert Norbi olyanokat ír be... XD
"Mondjuk elég könnyű belekötni egy ork emberré tételébe, főleg akkor, ha még farkas is... Félig farkas-félig ork-félig ember
Mint a medvedisznóember. Bocsi, nem bírtam...
"
és a mai:
"Minden boszORKányban van egy kis ork."

Erre már csak annyit írtam, hogy néha nagyon utálom. =D

2013. december 19., csütörtök

Az a három év

Frankón elfelejtettem, hogy ide is fel kéne dobnom Hariana sztoriját, ha már napokon keresztül erről flasheltem és körmöltem. ^^ Ákos ma meséli a három évvel későbbi folytatást, aminek a címe A fekete bagoly városa, ami nagyon mozgatja a fantáziámat. Hogy átlássam, mi történt ennyi idő alatt a boszorkámmal, megírtam. Sajna nem volt időm befejezni rendesen, de fogadjátok szeretettel!